Magyar Katolikus Lexikon > F > füstölő


füstölő: 1. thurifer (lat.): ünnepi liturgiában a →tömjéntartót és a thuribulumot vivő asszisztens, a hívek →füstölését végzi. - 2. thuribulum (gör. thümiatérion, libanotosz, lat. fumigatorium, incensorium, thymiamaterium): fémből (vas, bronz, réz, ezüst, arany) készült, parázs befogadására alkalmas, talpas edény. 3 v. 4 láncra függesztik, áttört teteje fölhúzható. A lit-ban →tömjénezésre használják. - Álló v. falra függesztett ~ről Nagy Konstantin óta vannak adatok. A hordozható ~t 400 k. kezdték használni. - A kk. előtti ~ formájáról mozaik- és relief-ábrázolások tájékoztatnak: 3 láncon függő félgömb, henger v. sokszögű tányér, zömében még fedél nélkül. A kk-ban a tányér formája megmaradt, de talpat kapott és mindig van teteje is. A 9-11. sz: a ~ teteje a félgömbtől a gondosan kidolgozott torony formáig változott. Nem egyszer figurális díszítést kapott. A gótikában az architektúra-díszítés uralkodott. A barokk a legkülönfélébb edényformákat kedvelte, a klasszicizmusban olykor az urna forma is előfordult. - A kk. jelképrendszerében a ~nek sajátos jelentése volt. Jelentette Krisztus testét, mely egészen elégő áldozat lett; az ap-okat és igehirdetőket, akik az élet leheletét viszik a halottak közé; (2Kor 2,16); a sztek imádságát (Jel 8,4); az emberi szívet, melynek a föld felé zártnak, az ég felé nyitottnak kell lennie, amelyben a szeretet tüze ég, s az áhítat, az imádás, az imádság és a jótettek kellemes illata árad belőle; a mennyei Jeruzsálemet. - Ábrahám, Áron, az ósz-i főpap, Szt Lőrinc, angyalok attrib-a. →navicula **

LThK VIII:1012.

füstölő