Magyar Katolikus Lexikon > F > füge


füge (lat. ficus, héb. pag, gör. szüké, →Betfagé): a →fügefa gyümölcse. - Palesztinában a bibliai időkben a szőlő és az olajbogyó mellett a legfontosabb gyümölcs volt. Megkülönböztették a jún-ban érő korai, zöld (Én 2,13; Jer 24,2; Mik 7,1; vö. Mt 24,32) és a kései (aug-okt.), kék ~t. Frissen v. szárítva ették, ill. földolgozták „kalács”-nak (1Sám 25,18; 30,12; Jud 10,5). Orvosságként is alkalmazták kelés lelohasztására (2Kir 10,7). A szélviharban lehulló ~ a világ végén lehulló csillagok képe (Jel 6,13). - Origenésznél (PG 12,809) és Szt Jeromosnál (PL 24,673) a ~ a Szentlélek és édes gyümölcseinek, más egyhatyáknál Mária szüzességének jelképe. - Ikgr. Leggyakrabban a →bűnbeesés-képeken, a →jó és rossz tudása fájának gyümölcse. **

BL:464. - Kirschbaum II:22.

füge