Magyar Katolikus Lexikon > F > Frígia


Frígia: terület Kisázsiában. - Nevét az indogermán frígekről kapta, akik az Égei-tenger felé áramló népcsoportok sorában vándoroltak Kisázsiába (Kr. e. 12. sz.). Veszélyeztették a hettita és az asszír birod-at. Ezzel kapcsolatban fönnmaradt egy bizonyos Mita (Midasz?) kir. neve, aki birod-at alapított. Ez Galáciát, Lídiát és Kappadókia egy részét is felölelte; Kr. e. a 7. sz: a kimmerek megsemmisítő csapást mértek rá, a lídek helyreállították, de végül a perzsa birod. beolvasztotta. Kr. e. 192-től a róm. birod. része. Már III. Antiokhosz idején (ur. Kr. e. 223-187) vándoroltak zsidók ~ba. A frígek orgiákkal egybekötött kultusza már az ókorban ismert volt. Eredetileg Szabacioszt, a fríg Zeuszt v. Dionüszoszt tisztelték; Kisázsiában vsz. átvették a magna mater (Kübele), valamint Attisz kultuszát, akit Szabaciosszal azonosítottak. Halottaikat halmok (tumuli) alá temették, ennek sok emléke fönnmaradt. Nyelvük az indogermán nyelvcsaládba tartozik, és rokon a trákkal és az illírrel; ófríg föliratok (fríg betűírással) a Kr. e. 7-6. sz-ból ismertek; újfríg föliratok gör. írással maradtak ránk a Kr. u. 2-3. sz-ból. Pál 2. missz. útján ~t is meglátogatta (ApCsel 16,6), s 3. missz. útján újra fölkereste. A frígek hamar ker-ek lettek, de a különféle eretnekségek miatt mindig rossz hírük volt. **

BL:462.

új