Magyar Katolikus Lexikon > F > Fogaras-Gyulafehérvár


Fogaras-Gyulafehérvár, Făgăraș és Alba Julia (Ro.): bizánci szertartású érsekség Romániában. - Az 1721. V. 18: alapított →gyulafehérvár-fogarasi görögkatolikus egyházmegye 1854. XI. 16: érsekség lett. - 1848: a m. forr. és szabharc ellen a Habsburgokkal szövetkező Saguna András nagyszebeni ort. pp. a rum-ek érdemeire hivatkozva I. Ferenc József kir-tól a gyulafehérvári ort. metropolia visszaállítását kérte. Ugyanezt kérte →Sterca-Sulutiu is a gör. kat-ok számára. A bécsi kormányzat a gör. kat-ok javára döntött, a kir. előterjesztésére IX. Pius p. a fogarasi ppséget ~ néven érsség rangjára emelte, és suffr-ává tette a nagyváradi, valamint az újonnan létesített szamosújvári és lugosi g.k. ppségeket. A →román konkordátum 1930: egész Ro-t ~ joghatósága alá rendelte. ~ suffr-ai 1990: Nagyvárad, Lugos, Kolozsvár, Gherla és Máramaros bizánci szert. ppsége. - ~ban 1872, 1882, 1900: zsin-ot tartottak. Az érsekség létrehozásától kezdve a rum. gör. kat-ok elkülönültek a m. kat-októl, és Róma figyelmeztetése ellenére megerősödött köztük a nacionalizmus. - 1886: ~ területe: Alsó-Fehér, Csík, Fogaras, Kis-Küküllő, Kolozs, Maros-Torda, Nagy-Küküllő, Szeben, Szilágy, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos és Udvarhely vm-k. Főesperességei: székesegyházi, fogaras-gyulafehérvári, katonai, kolozsvári, küküllővári, maros-régeni, szebeni, tordai; esperességei: Aranyos, Balázsfalva, Bisztra, Cikendál, Derzse, Erzsébetváros, Faragó, Fogaras, Gyergyó, Gyulafehérvár, Háromszék, Katona, Kolozs, Kolozsvár, Kútfalva, Magyarbagó, Magyarbénye, Magyarpalatka, Marosludas, Marosújvár, Marosvásárhely, Marótlaka, Medgyes, Mezőbő, Mezőpagocsa, Mezőszentmárton, Milány, Nagyenyed, Nagymeregyó, Nagyszeben, Örményszékes, Podsánya, Radnót, Régen, Sövényfalva, Székelyudvarhely, Torda, Vajdakút. - 1912: a Sztszék a 710-ből 35 parókiát a hajdúdorogi egyhm-hez csatolt. Ezek az I. vh. után visszakerültek a ~hez. - 1948. X-1989: az unió visszafordításakor az ort. egyh-ba „visszafogadták” a gör. kat-okat, ~at megszüntették, vagyonát az ort. egyh. vette át. - Érs-ei: Alexandru Sterca Sulutiu; 1868-92: Vancsa János, 1894: Mihályi Viktor, 1919: Vasile Suciu, 1936-41: Alexandru Nicolescu, 1946: Alexandru Rusu, 1950: Alexandru Todea, 1994: Lucian Mureșan. **

AP 1990:214; 1996:231.