Magyar Katolikus Lexikon > F > Felsőörs


Felsőörs, Veszprém m.: Szent Mária Magdolna társaskáptalan  és plébánia a veszprémi egyhm. veszprémi esp. ker-ében. - 1082: és 1131: Ursi, Urs, Wrs, nevét a hét vezér egyikéről, Örsről kapta, aki a honfoglaláskor a Balaton környékének ura lett. A falut kőbányái miatt Vágó-, Kővágó-Örsnek is nevezték. 1279: alakult Alsóörs és ~. A Malom-völgy fölött épült az Örs nemzetség vára, ura a 13. sz. elején Örsi I. Miske, a németújvári hg. és gr. Batthyány család őse. A dombon, ahol a tp. áll, a 11-12. sz: temető volt, vsz. tp-mal. 1226: a ~i Mária Magdolna-tp. Szent Mihály oltárát Bertalan pp. sztelte fel, és ez alkalomból Margit assszony, Miske ispán felesége egy szolgálót adományozott az egyh-nak. Vsz. Miske és felesége alapította a társaskáptalant, melynek prép-ja a plnosi feladatokat is ellátta. 1476: Mátyás kir. a Batthyány családot megerősítette a ~i prépság kegyuraságában, melyet 1950-ig a körmendi hercegi ág gyakorolt. - A templom. A ma látható épület első részeként 1226 e. a tornyot építették nagy kváderkövekből a temetőben álló tp-hoz csatlakozva. A Szt Mihály-oltár a Karoling-kor óta szokásos rendnek megfelelően (→csontház) a nyugati torony emeletén lévő kpnában volt. A tatárdúlás (1241-42) után vsz. 1250-ig épült román tp. egyhajós, oldalfolyosókkal, fölötte karzattal, sztélye patkó záródású, a sztély két oldalán kpnákkal. A torony É-i és D-i falait eredetileg szabadon hagyva tervezték, a kutatás során ugyanis előkerültek az oldalfalak architektúráját jelentő faragott lábazat, lizénák, befalazott ablakok, párkányok. A tp. későbbi építését a tengelyek és az építőanyag különbsége is bizonyítja. A hajó sík mennyezetét a 14. sz: gótikus, bordás boltozatra cserélték, vsz. ekkor készült a torony felső, nyolcszögű lezárása is. A torony alja és a sztély téglaburkolatot, az oldalfolyosók és kpnák vastag, öntött →terrazzo padlót kaptak. 1526: a mohácsi vész után, a Veszprémet is érintő pártharcok során a tp-ot kifosztották, a sírokat feldúlták. 1552: a tör. elfoglalta Veszprémet, megölték Rezy Gál prépostot, a kanonok-káplánjai elmenekültek, vsz. ekkor pusztította tűzvész a tp-ot. Lehullott köveit számos faragott kővel együtt a nyugati kapu előtt egy veremben temették el. A kegyúr ugyan folyamatosan nevezte ki a prép-okat, de azok sem javadalmat, sem a tp-ot, sem a kúriát birtokba venni nem tudták, mivel a protestánssá lett szomszédos földesurak megakadályozták. A ref-sá lett Gyulaffy László tihanyi kapitány az 1560-as években elfoglalta a prépság birtokát. A ref-ok annyira megerősödtek, hogy amikor Sobry Márton prép. a tizedet akarta beszedni a ~iektől, megverték,1632: kúriáját és tp-át is elfoglalták. - A gondozás nélküli tp. boltozata 1701: bedőléssel fenyegetett, a ref-ok a kúria egy szobáját rendezték be imaháznak. - 1729-35: Padányi Bíró Márton a ~i prép. 1731: nekilátott a prépság jogainak és javainak visszaszerzéséhez. 1736: a reformátusok a kúriát, a prépsági birtokot önként visszaadták, a prép. azonnal hozzákezdett a tp. kijavításához. A belső munkák 1743: fejeződtek be, az orgona 1745: készült el.  Köves Nep. János (1854-1887), Vurglich Ágoston (1888-1916) prépsága idején a tp-ot tatarozták. A fazsindelyes tetőhéjalást 1938: cserépre, 1961: palára cserélték. 1962-1965 Körmendi József prép. segítségével Erdei Ferenc építész, Tóth Sándor és Éri István régészek feltárták és helyreállították a román részeket, 1968-ig restaurálták a barokk berendezést. - A torony fő homlokzatának gazdag architektúrája szinte egyedülálló. A kaput lezáró timpanonmotívum hazánkban itt jelenik meg először. Hurkolt oszlopra (→csomó) példát legközelebb Pannonhalmán találunk. A kapubéllet oszlopfejezeteiben összefonódnak a növény-, állat- és emberalakos motívumok, a timpanonban áldást osztó püspök és a két donátor (kegyúr és felesége?). A torony külső falfelületének átvizsgálása után nyomokban előbukkant az eredeti fehér-vörös váltakozó kváderfestés. A tp. többi része szabálytalan kövekből épült. A sarkokon kváderarmírozás, a felületek vakoltak. A földszinten az oldalfolyosókat megvilágító ikerablakok voltak, az ajtót a temetkezések során használták. A szentélyapszis patkó alaprajzú, tölcsérbélletes ablakokkal, az apszist gazdag főpárkány zárja le. Az oldalhajók tetőzetéből kiemelkedő főhajó és a szentély román kori párkányát Padányi Bíró Márton javíttatta, lehullott köveit visszahelyeztette. - A toronyalj a tp. előcsarnoka. Jobb oldalán, a falban szűk lépcső visz fel a karzatra. Jobboldalt a lépcső alatt sírfülke, minden bizonnyal a kegyúr temetkezési helye, a padlóba süllyesztve egy gyermeksírt is találtak. Az előcsarnokban látható Jálics Ernő: Fehér Madonnája és Mészáros Mihály Feszülete. - A karzat eredetileg kettéosztott tér volt, így a homlokzati három ablakból kettő a nagyobb, egy a kisebb teret világította. E kisebb térben a lépcsőérkezés fölött pasztofórium van, alatta a falhoz csatlakozik a Szent Mihály-oltár maradványa. A kórus nagyobbik tere kegyúri karzatként egy nagy íves nyílással kapcsolódott a templom hajójához. Az oldalfolyosók építése után a torony oldalfalain levő ablakok, külső architektúra értéktelenné váltak. Két ajtóáttöréssel biztosították a folyosók felé a kapcsolatot. - A jobb karzaton a Szent Rozália-oltárképet Niklesz János prép. 1833: a Miske-palotán építendő kpna részére festette. A Madonna-kép 1854: Szoldatics Ferenc műve, a Szentcsalád-kép és a Mária-szobor 18. századi. A bal  karzaton a két román kori pillérindítás tanúsítja, hogy a kk. tp-nak kétoldalt oszlopos oldalkórusa volt. A folyosó keleti végén Mária Magdolna oltárképe, melyet Köves János prép. 1868: Hermann Jánossal festetett Bécsben, 1943-ig a főoltáron volt. -

A tp. hajóját, bár oldalfalaiban román, szép provinciális barokk architektúrája miatt egységesen barokk térként állították helyre. Az oldalfolyosók felé az áttörés 18. századi. Az É-i oldalfolyosó végében állt a barokk Szt Kereszt-oltár, melyet 1900 k. elbontottak, csak a Mária Magdolna-szobor maradt meg. A padlóban előkerült két falazott, kváderfalú, padlóba süllyesztett sír (az egyikben női tetem ruhamaradványokkal; Miske második feleségét, Ose Margitot vélik benne). A déli folyosóban áll a restaurált Szent János-mellékoltár. Az oldalfalon mezőszegedi Szegedy János prép. síremléke; unokahúga, Szegedy Róza, Kisfaludy Sándor felesége sokszor tartózkodott ~ön. A szószék 1743: készült, a szentélyben Bíró Márton stalluma Szt Márton képével. A főoltáron Mária Magdolna képe, melynek felirata: Grandia mala mea, betűrejtvény, megfejtése: Maria Magdalena. A É-i oldal kis kápolnájában előkerült egy oltárlap, előtte falazott sírral, a fal mellett körben cölöphelyek a terazzo maradványban. A D-i kp-ból sekrestye lett. -  Org-ját (1/6 m/r) 1745: ismeretlen mester építette, 1961: a FMKV restaurálta. Harangjait 1896: (347 kg), 1925: (81 kg) Seltenhofer Frigyes fiai öntötték. - A plébániát 1729:  alapították újra. Kegyura 1880: Batthyány Gusztáv hg.  - Prépost-plébánosai: 1248-49: Ladomér, 1254-57: Benedek, 1290-1327: Márton, 1339: István, 1340-47: György, 1352: Dezső fia Péter, 1352-68: Lászó fia Kelemen, 1376: Péter, 1388-1415: Koroknay János, 1415-17: Szlavoniai János, 1418-39: Vasváry László, 1418-24: Agáthy (Agoch), 1448-49: Balázs, 1455: Verőczei Simon, 1456-59: Újfalui Ferenc, 1462: János, 1463-79: Újfalui András, 1479-80: Turonyi Kelemen, 1489-96: Darányi Jakab, 1502: Rezi Péter, 1513-15: Statileo János, 1535-39: Zepsy Bálint, 1543-47: Gönczy Bertalan, 1547-48: Barthus, Paksy, 1547-52: Rezy Gál, 1561-66: Chányi Bernát, 1606-09: Themely István, 1611-20: Köntös János, 1624-38: Sobry Márton, 1639-45: Lóny Mihály, 1645-72: Berdóczy György, 1672-89: Dvornikovich Mihály, 1690-1701: Böjtös István, 1703: Rumerskirchen János, 1722: Platschlär Mihály, 1729: Bíró Márton, Padányi 1745: Horváth Mihály, 1762: Bezerédj Ferenc, 1775: Gloser Gábor, 1780: Szegedi János, 1806: Fuxhoffer József, 1814: Vajky György, 1830: Niklesz János, 1854: Köves János, 1888: Vurglich Ágoston, 1916: Horváth Lajos, 1938: Abrecht József, 1940: Justh István (akit 1948. XII. 21: internáltak, 1950. II. 21: hűtlenség vádjával 10 é. ítélték; 1956: szabadult, Spo-ba ment), 1948: Labancz Medárd OFM, 1950: Markó Marcell OFM, 1959: Czuppon Sándor, 1961: Körmendy József, 1991: Elek Béla. - Lakói 1840: 244 r.k., 12 izr., 38 egyéb vall., össz. 294; 1910: 512 r.k., 4 ev., 299 ref., 5 izr., össz. 820; 1940: 692 r.k., 2 g.k., 12 ev., 210 ref., 4 izr., össz. 920; 1983: 652 r.k.; össz. 853; 1944/45: →malenkij robotra hurcoltak 14 ffit, 2 nőt; 1990: össz. 908. - 1948: r.k. ált. isk-jában 128 tanuló.  Erdei Ferenc-**

LBE:213. - Bedy Vince: A ~i prépság tört. Veszprém, 1934. - Helyreállított műemlékeink. Bp., 1966. (Tóth Sándor-Erdei Ferenc: A ~i prépsági tp. helyreállítása) - Entz Géza-Gerő László: A Balaton-környék műemlékei Bp., 1958. - Genthon 1959:97. - MRTp II:88. - VEN 1975:103; 1992:40. - A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei. 1978. (Körmendy József: A ~i préposti kúria tört. 1200-1945) - Patay 1982. - TKMK 118.

Felsőörs