Magyar Katolikus Lexikon > F > faragó


faragó (lat. sculptor, ném. Schnitzer): ősi →kézműves mesterség. - A szakosodó famunkások (ács, asztalos, kádár stb.) megjelenésével és elterjedésével csak falun tevékenykedett tovább, de ott is családonként önellátásra dolgozott, a 18. sz. során innen is kiszorult. Puha- és keményfa rönk, deszka, léc, ág, gally anyagból bárd, balta, véső, kés, vonó, fűrész, fogó, kalapács, faragószék használatával mindenes faműves volt: házat, gazd. épületet, kerítést, házi berendezést, bútort, sokféle edényt (a tálkától a teknőig), használati tárgyat, gazd. eszközöket (a szekértől, talicskától a kölyűn, hordón át a gereblyéig), mindent megcsinált, kizárólag fából. B.I.

Bogdán 1984.

faragó