Magyar Katolikus Lexikon > F > Fönícia


Fönícia: a Földközi-tenger partvidéke Kármeltől az Eleutherosz folyóig, 1995: Szahl-fennsík. - Kikötői: Akko, Akcib, Tirusz, Szárepta, Szidon, Bejrút, Gebál (Büblosz), Tripolisz, Szimirra, Arvad. Termékei: cédrusfa, bor, gabona. A ~ elnevezés hellén (már a LXX: is megtalálható); az, hogy az Egyiptomban az óbirod. korától ált. fnhv elnevezésből eredne, nem vsz. Az sem tehető fel, hogy a ~iak elnevezést a gör-ök v. az egyiptomiak használták; valószínűbb az, hogy a phoinix, 'bíborpiros' volt a gör. megfelője a Nuziban fönnmaradt akkád szövegekből kimutatott kinahhú elnevezésnek, amellyel →Kánaán neve is összefügg. Ezzel összhangban van az is, hogy az akkád és egyiptomi szövegekben ~ Kánaánra vonatkozik, s hogy a ~iak magukat kánaániaknak (Mk 7,26: szírföníciai = Mt 15,22: kánaáni) nevezték, hazájukat pedig Kánaánnak hívták (így az ÓSz és az ÚSz is); szívesen nevezték magukat városaik után is (az ÓSz-ben: szidoniak), ezt az asszír okl-ek is tanúsítják. - A ~iakat a Ter 10,15 szemita eredetűeknek mondja, az egyiptomiak (a líbiaiakkal és az etiópiaiakkal egyetemben) vörös (vö. phoinix) színűnek ábrázolták őket, a szemitákat viszont sárga színűnek; mindenesetre teljesen szemita jellegűvé váltak. Föltehetően a nagy kánaáni népvándorlás során húzódtak a Földközi-tenger mentén elterülő keskeny földsávra. A régi földr-tudósok azt tartották a hajós népként ismert ~iakról, hogy a távoli tengeri térség volt a hazájuk, és Mezopotámián át a Perzsa-öböltől húzódtak a Földközi-tenger mellékére; e nézetnek azonban nem adhatunk hitelt. Hérodotosz szerint a Vörös-tenger, tehát D felől nyomultak későbbi hazájukba. Az ugariti szövegek alapján R. Dussaud arra gondol, hogy Arábiából érkeztek és egy ideig a Negeben tartózkodtak, de ezt pl. R. de Vaux cáfolja. - Az Amanosz-hg. és a Sinai-fszg. közötti területet Kr. e. 3000-2000: Ó-Szíriának, később Palesztinának nevezték. Az É-i, kb. a Libanonig huzódó területen 3000 k. sémi népcsop-ok telepedtek le és korai bronzkultúrát bontakoztattak ki. Földet műveltek és bizonyos városi kultúrában éltek. Több évszázadon keresztül egyre újabb bevándorlók hatoltak a ter-re (a termékeny félhold Ny-i részébe). Amikor 2200 k. a félnomád sémi harcosok, de már földet is művelő és pásztorkodó amoriták érkeztek, a szimbiózis új korszaka kezdődött a már kifinomodott ószírek és a még inkább barbár amoriták között (az ún. ~). Ez az együttélés azonban nagy feszültségek közepette valósult meg, amit kiváltképpen a vallás területén lehet érzékelni. Az őslakosnak számító ószírek termékenység-kultuszát kérdésessé tették a nomádok égi asztrálistenei, bár gyakran érdekes szintézist alkottak. A ffiak és nők prostitúciójában, emberáldozatokban és kígyóimádásban kifejeződő termékenységkultusz középpontja Él, a legfőbb istenség, két feleségével, Aserával és Anattal. A világ kormányzója Baál, Dagan (a régi mezopotámiai gabonaisten) fia, egy vihar- és vegetáció-isten, akit Hadadnak is neveznek. A Rasz-Samrában (Ugarit É-szíriai kikötővárosa) föltárt leletek révén viszonylag jól ismerjük az ÓSz földjének előzetes kultúráját. Baál testvére és felesége Anat, a szerelem és a háború istennője. A vizek istene Jam, a halálé Mót, s ezek (a mítoszok tanúsága szerint) állandó viszályban vannak Baállal. Papok mutatták be az égő-, béke-, közösségi és engesztelő áldozatokat, de tudunk papnőkről, más fölszentelt személyekről és próf-król is. A tp-okban oltárokat, istenképmásokat és szimbólumokat állítottak; a kultusz áldozatokból, táncból és orgiaszerű szert-okból állt. A leletek sajnos töredékesek, és kiértékelésük is befejezetlen. Ebbe a kultúrába hatoltak be Mózes vezetésével Egyiptom felől Izr. törzsei, hogy előkészítsék az országot az izr. kirságnak. - A ~iak tört-ét a legrégebbi időből egyiptomi forrásokból ismerjük. I. Tuthmószisz korától III. Ramszesz idejéig egyiptomi fennhatóság alá tartoztak. Az amarnai korszakban egyiptomi helytartó volt Tíruszban, Bejrútban, Szimirrában és Szidonban. III. Tuthmószisz ~ partvidékén katonai támaszpontokat létesített. III. Ramszesz halála után a ~iak fokozatosan kivívták önállóságukat, és Szidon lett a legfontosabb városuk.

A Kr. e. 12. sz. 1. felében Tírusz ragadta magához az elsőséget. A tíruszi kir-ok nevét Josephus Flavius őrizte meg. A Kr. e. 9. sz: ~ barátságos viszonyban volt Izr-lel: kereskedtek egymással, s kapcsolatuk a hajózásra és építészetre is kiterjedt. Izr. É-i törzsei szövetkeztek ~val, és részesedtek a jólétéből (49,13-20). Különösen Dávid, Salamon és Acháb tartott szoros kapcsolatot ~val; Acháb ~i királylányt vett feleségül (Izebel). Így Izr-ben jól ismerték a ~i viszonyokat (Iz 23; Ez 27). A próf-k Tírusz elleni jövendölései (Iz 23; Jer 25,22; Ez 26,1-28,19; Ám 1,9; Zak 9,3) ~ kultikus hatására vezethetők vissza (Baal). Már I. Nebukadnezár és III. Tiglat-Pilleszer megtámadta Tíruszt, II. Asszurnaszirpál és III. Szalmanasszár pedig adófizetésre kötelezte. Az arvadi Matinu-balu lázadását Karkarnál leverték. További fölkelések törtek ki Tíruszban II. Szárgon és Asszurbanipál, Szidonban Azarhaddon idején. Az asszír birod. bukása után ismét Egyiptom formált jogot a Földközi-tenger mellékére. Nechó benyomult ~ba, de II. Nebukadnezár, aki eredménytelenül ostromolta Tíruszt és Szidont (Ez 26; 28,21-23), visszaszorította. ~ perzsa satrapaság lett, de a part menti városok meglehetősen nagy önállóságot élveztek, mert a perzsák rá voltak utalva a hajóikra. Amikor Kr. e. 525: Kambüszész próbált felvonulni Karthago ellen, a ~iak nem segítették. A gör-ök ellenében 480: a perzsák rendelkezésére bocsátották hajóhadukat, de amikor azok gyengébbnek mutatkoztak elpártoltak tőlök, és gör-barátokká lettek. - Kr. e. 333-32: Nagy Sándor ~t beolvasztotta birod-ába. A Ptolemaioszok uralma Kr. e. 219-ig tartott. Kr. e. 198-tól a Szeleukidák uralma alatt állt, és a ~iak →Cöle-Szíria helytartója alá tartoztak (2Mak 3,5; 4,4; 8,8). A Makkabeusok idején a ~iakat rabszolga-kereskedőkként ismerték (2Mak 8,11.25; 1Mak 3,41). Kr. e. 68: ~t beolvasztották Syria róm. tart-ba, de Tírusz, Szidon és Tripolisz megtarthatta autonómiáját (ApCsel 12,20-23). - A kerséggel azok révén ismerkedtek meg, akik a jeruzsálemi üldözés elől ~ba menekültek (11,19). Pál Barnabás kíséretében ment át ~n (15,3); később Jeruzsálem felé tartva meglátogatta Tíruszt és Akkót (=Ptolemaiszt) (21,3-6). Kréta, Ciprus, Tartesszosz és Karthago ~i kolónia volt (Mt 11,21; 15,21-28). - A ~i nyelvet különféle föliratok és az ugariti szövegek (→Ugarit) őrizték meg, s az →amarnai levelek kánaáni glosszáival, valamint a →héber nyelvvel mutat rokonságot. - A hagyomány szerint a ~iak találták fel az ábécét. Két ~i ábécét ismerünk: egy folyó- (kurzív) és egy ékírásosat. A legrégibb fölirat Achiram szarkofágján maradt fönn. **

König 1985:80. - BL:455.