🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > etiológia
következő 🡲

etiológia (a gör. aitia, 'ok' és logosz, 'tan' szóból): dolgok és mondások oksági magyarázata. - 1. Az összehasonlító vallástört. szaknyelvében gyakran kapcsolódik a mítoszhoz: elbeszélés, mely már ismeretlen jelentésű szokások, intézmények, szert-ok, épületek, term. jelenségek és élőlények magyarázatát adja. Kiemelkedő tehetségű emberek alkotásai, akik nagy tört. távlatból vizsgálnak dolgokat és próbálnak magyarázatot adni, tehát nem költői leleményről v. puszta szimbólumról van szó. A mitikus ~ elképzelt okra mutat rá (pl. a term. halálát és megújulását az istenek halálával és újjáéledésével magyarázza); a tört. ~ valóságos okokat mutat meg. Ilyen pl. a Szentírásban a világot magyarázó →teremtéstörténet v. a világban tapasztalható rosszat magyarázó bűnbeesés-tört. Előfordulnak természetesen olyan ~i elbeszélések is, melyek nem valós okkal, hanem népies etimológiával magyaráznak. - 2. A Szentírásban az ~i elbeszélések két fajtájával találkozhatunk: a) Vallási v. kultikus intézményekkel kapcsolatos ~i elbeszélések. Ilyen a Bételről (Ter 28,11-19: Isten háza), a Penuelről (32,33: az izr-k nem eszik meg a csípőizom ínját) v. a Gedeon emelte oltárról (Bír 6,24: ezt a nevet adta neki: az Úr béke) szólók, melyekben kultikus szokások őrződtek meg. Ugyanígy a körülmetéléssel (Kiv 4,26: vérvőlegény) és a húsvéttal (12,11: az Úr átvonulása) összefüggők is. A leányok örökösödését szabályozó törv. minden bizonnyal a Szám 36-ra vezethető vissza, de a Lót feleségének sóbálvánnyá változásáról szóló elbeszélés (Ter 19,26) már meglehetősen népies színezetű. Más ~i elbeszélések a műveltség, az ember, a világmindenség eredetének keresésére vezethetők vissza: a szombat megtartásának a teremtés tört-ével való összefüggése (2,1-3; Kiv 20,11) közismert, s a házassággal kapcsolatos jogszokásnak az első emberpár tört-éhez kapcsolódása szintén (Ter 2,24: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját”; vö. Mt 19,5 a „kezdet”-re való utalásával). Az ilyen ~i elbeszélések az „ősidők”-nek valamely valóban megtörtént (ha ki is színezett) eseményére mennek vissza: sokkal többet mondanak, mint pl. a Ter 10,9, ahol csupán egy szólásra („Nagy vadász az Úr előtt, mint Nimród”) kapunk magyarázatot. Olykor az ~i elbeszélést tört-isége igazolja (pl. 1Sám 27,6). - b) Személy és helységneveket értelmező ~i elbeszélések. Ezekben a nevek különféle tört. helyzetekkel és eseményekkel kerülnek kapcsolatba. A személynevek esetében sokszor csak egyszerű szójátékról van szó, amikor is a névből a név viselőjének kilétére, lényére próbálnak magyarázatot találni. A helynevek esetében inkább számolhatunk azzal, hogy az ~i elbeszélésnek tört. magva van (Ter 50,11: Abel-Mizrajim), de azért ezek körében is találni olyanokat, melyek nem egyebek népies szójátéknál (11,9: Bábel). - 3. A m. néphagyományban →eredetmagyarázó mese és →eredetmagyarázó monda formájában él. **

BL:394.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.