Magyar Katolikus Lexikon > E > eredetmagyarázó monda


eredetmagyarázó monda, természetmagyarázó monda: a magyar néphagyományban, epikus mű a világ, az égitestek, természeti jelenségek, az ember, az állatok és a növények teremtéséről, keletkezéséről, tulajdonságaik eredetéről és esetleges változásaik okáról. - Az ~ jellegzetes típusa a teremtésmondák, melyek biblikus eredetű és apokrif népi szövegek. A világ teremtését és berendezését magyarázzák a Bibliára épülő, de a kereszténység előtti világkép és kk. eretnek tanok elemeit is hordozó motívumokkal. Az ~k tekintélyes része alapszik az ÚSz szereplőinek bizonyos cselekedetein: Krisztus Urunk, Szűz Mária, Szent Család, Szent Péter stb. tevékenységének eredménye v. nyoma bizonyos emberi törvényszerűségek létrejötte, állatok, növények megjelenése, tulajdonságaik megváltozása stb. Az ~ban megnyilvánuló elképzelések hitalapja igen különböző: van hitalapja pl. annak az elképzelésnek, hogy a kalász régen a földig ért, s kevélysége miatt büntetésből rövidítette meg Isten. - A világ jelenségeinek magyarázatára más típusú ~k is szolgálhatnak, műfajra való tekintet nélkül, ha a szövegben elbeszélt események eredményeképpen valami a világ addigi rendjében megváltozik (pl. „Azóta haragszik a kutya a macskára”). Az ~k tekintélyes része közel áll a tréfához, vagy kifejezetten gúnyolódó célzattal jött létre. **

MNL I:719. - Paraszt Biblia. Szerk. Lammel Annamária, Nagy Ilona. Bp., 1985.