Magyar Katolikus Lexikon > E > erőszak


erőszak (lat. violentia): tág értelemben egy másik ember →szabad akarata ellenére végrehajtott cselekedet; bűn a felebaráti szeretet, az →emberi méltóság és a személy →szabadsága ellen. Különösen súlyos bűn és egyhjogilag is büntetendő az →egyházi személy elleni fizikai erőszak.  Szoros értelemben másik személy akarata ellenére elkövetett bűn a →tisztaság erénye és a →hatodik parancsolat ellen, nemi ~. - A Szentírásban: Nem volt ritka az ~ (Ter 6,11; Oz 4,1; Mik 7,2), olyannyira, hogy a család- és később az államjog is igyekezett visszaszorítani   alkalmazását, megtiltani az ököljogot, és legalább egyenlő büntetést követelt mindenkinek. Így a mindmáig félreértett „szemet szemért, fogat fogért...” elvet (Kiv 21,24) a Kr. e. 9. sz: bizonyíthatóan a szegények és elnyomottak védelmére fogalmazták a gazdagok és a hatalmasok ellen, akik a pénzbírságot könnyen kifizették. - A szomszédos népekhez hasonlóan Izr. is osztozott az ~ alkalmazásában. Jahve mint harcos „szt háborút” folytatott ellenfelei megsemmisítéséig (vö. Józs 14,40). A honfoglalás se történt békés módon. Egész Izr. imádkozza a bosszú- és átokzsoltárokat (vö. Zsolt 79; 83; 109). - Az ~kal kapcsolatos magatartásról Izr. háromlépcsős kinyilatkoztatásban kapott tanítást: a) miközben a környező népek vallásai titkolták (és így alkalmazták) az ~ot, Izr. tanítói beszéltek az ~ mechanizmusairól (vö. papi írás, a MTörv. történelmi műve és a próf-k); b) áldozati szert-okon (bűnbak) állati vér ontása embervér helyett (Ter 22,1-19; Lev 17,12); Isten kizárólagos joga a bosszú; a jog alkalmazása ~ helyett; c) az önnmagában jogos ~ alkalmazásáról való lemondás: megegyezés, békességre törekvés, megbocsátás (Kiv 21,29; Ter 27,41; 32,4-22; 33,1-11;. Péld 16,14; Zsolt 103,8). - A világvég ~os apokaliptikus látomásai (a világosság fiainak harca a sötétség fiaival) azt megmutatják, hogy Izr-ben nem mindenki várta az emberek és államok közötti, ill. a kozmikus ~mentes jövőt (Iz 2,1-5; Mik 4,2; Jer 31,33; Ez 36,26). - Az ÚSz-ben Jézus Izr. tört-ének ~mentes konfliktusmegoldási modelljeit folytatja, s tanítványai részére kötelezővé teszi (vö. Mt 5,39-42; Ter 4,32 folytatásaként 18,22). Az Őt követő egyh-aknak kötelező, az áll-oknak követendő ideál, hogy az ~ és a visszavágás láncolatát megszakítsák, jóllehet a tartósan berendezkedett, strukturális ~ problémája az ~ról való puszta lemondással nem oldható meg (vö. VI. Pál: Populorum progressio, 31.). - Jézus ugyanakkor azt is tanítja, hogy a „mennyek országát az ~ok szerzik meg” (Mt 11,12). Ez az ~ azonban nem mások felé valósul meg, hanem a lélek mennyek országáért vállalt önmegtagadásában. Ez a Jézus által ajánlott ~ „lépteinket a békesség útjára igazítva” (vö. Lk 1,79) a rosszat a jóval győzi le (Róm 12,21; vö. Zsid 12,14; Mt 5,9.39). - 2. Erkölcsi szempontból az ~ fogalmához tartozik, hogy az akarat fölött gyakorol kényszert. Nem az akarat belső döntését befolyásolja, hanem a döntés végrehajtását, ti. amit az akarat elhatározott, nem tudja végrehajtani, v. amit más képességek hajtanak végre az akarattól függően, abban az akarat nem vesz részt. - Teljes  az ~, ha az akarat nemcsak belsőleg tiltakozik, hanem minden lehetséges külső eszközt is fölhasznál az ~ elhárítására, sikertelenül. Mivel az akarat egyáltalában nem egyezett bele, az ilyen cselekedetért és következményeiért az ember erkölcsileg nem felelős, az így létrejött jogi ténykedések érvénytelenek. - Részleges az ~, ha el lehetne hárítani, de az illető nem teszi, s bizonyos mértékig közreműködik az eseményben. Ha a kierőszakolt cselekmény önmagában bűnös, tilos az ilyenféle részesedés is. - Ha az ~  →ellenállással elhárítható, kötelesség az ellenállás, még a reménytelennek látszó esetekben is, ha csak így akadályozható meg a belső hozzájárulás, v. így kerülhető el, hogy a →beleegyezés látszata másokat megbotránkoztasson. Ha ilyesmire nem kell tekintettel lennünk, a kilátástalan és nagy veszélyekkel járó ellenállás jogosan elmaradhat. - A 20. sz. végén az igazságtalan és erkölcsileg meg nem engedett ~ a magán-, köz- és nemzetk. életben (gorombáskodás, megerőszakolás, kínzás, túszejtés, gyilkosság, terrorcselekmények, kizsákmányolás, háborúk) korunk jellemzője, de az emberiség többnyire érzékenyebben tiltakozik az ~ dicsőítése ellen, s nem fogadja el sorsszerűen a pol-ban és a gazd. életben. - Mivel a Isten az embert szabad akaratú lénynek alkotta, joga van a szabadságra, de e jogának határt szab a társad-ban élő másik ember joga. Az érdekek szükséges kiegyenlítése a társad-at felelősen irányító, a →közjóért felelős vezetés kötelessége. Ha az állami vezetés képtelen beavatkozni, az egyénnek joga van a mások részéről elkövetett jogtalan ~ ellen védekezni. A nemzetk. kapcsolatokban is tiszteletben kell tartani a népek és az államok szabadságát (XXIII. János: PT 120, 128) és az érdekek kiegyenlítését ~mentesen kell végrehajtani. A II. Vat. Zsin. elismerését fejezi ki azoknak, akik elég erősek, hogy igazi jogaikat ~kal érvényesítsék, mégis olyan eszközökkel próbálkoznak, melyek a gyengébbeknek is rendelkezésére állnak (GS 78). - Az ~ alkalmazásával kapcsolatban nem csupán azt kell megfontolni, hogy adott esetben megengedett-e mint utolsó eszköz, hanem gondolni kell a halálra is, ami az ~ következménye lehet. Az ~ alkalmazásának belső feltétele az ~mentesség akarása: annak belátása, hogy az ~ szükségszerűen gonoszságba bonyolódik, ezért lehetőleg minden módon törekedni kell a megbékélésre. Csak így lehet kitörni abból a körből, melyben az ~ ~ot szül.  **-B.J.

Hörmann 1976:702. - CCEO 1990:1445.k. - Schütz 1993:81.