Magyar Katolikus Lexikon > E > epitrachélion


epitrachélion (a gör. trachélosz, 'nyak' szóból: 'nyakra öltő'): keleti szertartású liturgikus ruhadarab. - A pap v. a pp. a fején át ölti magára. Az ~ két szára egymáshoz van erősítve és majdnem a földig ér. Apró keresztek díszítik. Az ~ a papi hatalom jelvénye, nélküle a pap semmiféle szert-t nem végezhet. Latin megfelelője a →stóla. P.I.

G.k. Szert-tan 1937:34. - Mercenier-Paris É.n.:XXIX.