Magyar Katolikus Lexikon > E > engesztelés


engesztelés: sértés jóvátétele vagy az erre irányuló szándék kinyilvánítása. - Alapja az →igazságosság erénye. Az ~ ált. a bocsánatkérést követi és mélyíti el. Megnyilvánulhat szóban is, de kifejezőbb a cselekedetekben, szolgálatokban, ajándékokban nyújtott ~. - Az ember bűneiért Krisztus keresztáldozata nyújtott ~t az Atyának. Ez az ~ az egyes embernek csak akkor válik →megigazulására, ha bűnbánattal maga is törekszik az ~re (→közvetítő, →elégtétel). - Az engesztelő lélek Krisztus példáját követi. Imádságaink, vezekléseink, szentmiséink fölajánlhatók ~ül önmagunkért és másokért. Az egészséges, tartós emberi kapcsolatok elengedhetetlen föltétele a hibáját nagylelkűen beismerő és azt készségesen jóvátenni igyekvő lélek. **