Magyar Katolikus Lexikon > E > engesztelés napja


engesztelés napja (héb. jóm hakkippurim): Izrael általános bűnbánati és engesztelő napja a 7. hónap (Tisri) 10. napján. Idővel az izraelita év legszentebb ünnepe lett, a rabbik a nagy napként, sőt egyszerűen a napként tartották számon. - Rítusát a Lev 16 írja le. A nép böjtöt és szombati nyugalmat tartott. A szert. színhelye a →szentek szentje, végzője a főpap, aki ez alkalommal egyszerű fehér öltözéket viselt. 2 kecskebakot, egy kost és egy bikát vezettek a szentély bejáratához, majd sorsot vetettek a 2 bakra: az egyik Jahvéé lett, a másik Azazelé. Ezután a főpap levágta a bikát engesztelésül magáért és háza népéért, majd a vérrel belépett a szentek szentjébe. Itt először tömjénezett, hogy a tömjén felhőbe borítsa az →engesztelés helyét, nehogy Isten tekintete vesztét okozza: azután vért hintett 1x a →frigyládára és 2x a láda elé, ill. az engesztelés helyére; majd a sorsvetéskor Jahvénak jutott bakot is levágta, és vérét ugyanúgy az engesztelés helyére és eléje hintette. Ezután hasonló módon megtisztította a szentélyt, végül az égőáldozati oltárt, melynek megkenésére a 2 állat összevegyített vérét használta. Ezzel megtörtént az engesztelés: a szentek szentje, a szentély és az oltár megtisztult a papok és a nép bűneitől, a tiszta és szent helyen Isten, a Szent újra közösségbe léphetett a néppel. - Ezzel a szert-sal kapcsolták össze a bűnbak régi rítusát, melyben népies, ill. jelképes formában kifejezték a bűnök eltávolítását. A sorsvetéskor az Azazelnek jutott bakot az égőáldozati oltár elé vezették, a főpap kézrátétel közben megvallotta, az állat fejére olvasta a nép bűneit, aztán egy férfi a bakot kivezette a pusztába, a démonok honába. Később szokássá vált, hogy a bakot egy szikla tetejéről letaszították. A főpapnak és annak, aki a bakot kivezette, el kellett végeznie a megtisztulás szert-át. A levágott állatok húsát elégették. - Az ÚSz Krisztus áldozatában a tökéletes engesztelést-kiengesztelődést látja, de magyarázatakor nem az ~ra és a bűnbakra, hanem a húsvétra és a húsvéti bárányra hivatkozik (Zsid 9-10). **

BL:361.