Magyar Katolikus Lexikon > E > elriasztás


elriasztás: 1. a gonosz lélek távoltartása, →ördögűzés. - 2. a régi polgári jogban →elűzés, a modern jogban és a lelki életben →ellenállás. - 3. a m. népéletben kártékony vad v. madár távoltartása embertől, gazdaságtól. Madarak ~ára madárijesztőt (cövekre erősített emberalakú vázat, rongyot v. lelőtt madarat), kézzel hajtott →kereplőt, röhögőt, csörgetőt, v. szélkelepet, deszkadobot használnak. Nagyobb vadak útját olyan zsineggel kötik el, melyre tollak, rongyok vannak aggatva. A vad bizonyos irányba terelése is ~sal történt. Farkast lánccsörgetéssel, zeneszóval, dobszóval, fáklyával, tűzzel lehet távoltartani. A székely pásztorok a 19. sz. elején a havason, erdőn a farkas és medve elkergetésére is használták a hosszú kürtöket; az agg tölgy v. bükk földből kiálló gyökerét vízszintesre faragták, lemezzel kis marhatrágyát, arra nagy darab eleven szenet tettek, s egy nagy fahasítóbottal jól megütötték: egy tarack dörgésénél nem kisebb hangra az ólálkodó vadak elszaladtak. **

MN II:42.