ellenállási jog: a középkorban az alárendeltek joga a hűség és engedelmesség megtagadására, fegyveres fölkelés v. más erőszak alkalmazására is, ha a király nem jogszerűen járt el. - Az ~ a hűbéri fölfogásban gyökerezik: csak a hű kir-nak vannak hű alattvalói. Miként a hűbérurat és a hűbérest, úgy az uralkodót és az alattvalót is a hűség kapcsolta össze, ami kölcsönösséget tételezett föl (→hűbériség). Ha a kir. megsértette a jogot, az alattvalók föl voltak mentve az engedelmesség alól. A kk-ban nem szabályozták még törv-ek a kir. és alattvalói viszonyát, s az alattvalók intézményeik útján sem vehettek részt a kormányzásban, de az uralkodónak a maga jogai gyakorlásában tiszteletben kell tartania jogaikat. - Az ~ másik gyökere az igazságtalan kir. (rex iniquus) jogi formák szerint való elítélésének egyh. gondolata. VII. Gergely hirdette először, hogy a p. csalhatatlan ítéletének az uralkodók és népeik egyaránt alá vannak vetve (→Dictatus papae), ő tette le IV. Henriket trónjáról, s oldotta föl alattvalóit a hűség kötelezettsége alól. Ettől kezdve a p. ítélete alapján a népek harcolni kezdhettek kir-aik ellen. Ez az egyh. büntető eljárás hasonló közjogi fölfogásnak tört utat: a zsarnokoskodó kir. fölött bírói fórum létesült. A 13. sz. ném. jogkv-ek szerint a birod. fejed-ek a Pfalzgraf (comes palatii) elnöklete alatt letehették a kir-t, sőt halálra is ítélhették. Angliában is hasonló megtorló szerepet tulajdonítottak a seneshalnak (comes palatii). Az aragon alkotmányban külön bírói hivatal (iustitiarius) fejlődött ki a kir. és a nép közti viszályok eldöntésére. Ilyesfajta feladatot szántak az →Aranybulla szerkesztői is a →nádornak (comes palatii): "Ha mi v. utódaink közül bármelyik valaha ezzel a rendelkezéssel szembe akarna szállni, mind a pp-öknek, mind orsz-unk más jobbágyurainak és nemeseinek összesen és egyenként, a mostaniaknak és a jövőbelieknek szabadságukban álljon nekünk és utódainknak ellenállni és ellentmondani a hűtlenség bélyege nélkül." (31. c.) Nem tekinthetjük az Aranybullában kifejezett ~ előzményeinek azokat a hazai eseményeket, melyek során a 11. sz: több kir-unkat megfosztották trónjától. Ezek főleg a trónbetöltés rendezetlensége miatt keletkezett pártharcok eredményei. - A bírói eljárás nem válhatott be állambomlasztó hatása miatt, mert a lázadást palástolta az uralkodó ellen. Más irányú lett a fejlődés azzal, hogy maga az uralkodó járult hozzá a büntetési eljárás alkalmazásához. Ezzel az eddigi megtorlásból a jogsértést megelőző intézmény lett: ez történt Angliában, Aragóniában, a jeruzsálemi kirságban és így értékelhetjük aranybullánk ellenállási cikkét is. - Nem ok nélkül vetették gyakran össze az Aranybullát az angolok Magna Chartájával (1215). Mindkettő célja a kir. hatalom korlátozása. A Magna Charta már meglevő, de sértett jogokat akart biztosítani, az Aranybulla kifejlődőben lévő, jórészben csak most engedélyezett jogok tervezete. Mindkettő szentesítése az ~, de míg az Aranybulla csak följogosított az ellenállásra, anélkül hogy a kir. kényszerítésének eszközeit megadta volna, a Magna Charta olyan szerkezetet teremtett, mely háború és a közjogi élet megzavarása nélkül kényszeríti ki a hűbéri jogokat. Épp ebben van jelentősége az alkotmányfejlődésben. Földnélküli János nemcsak elismerte alattvalóinak ~át, hanem maga gondoskodott annak módjáról. A Charta szerint 25 bárót választanak, akik, ha a kir. megsérti a jogokat, 4 tagú biz. útján fölszólítják őt az orvoslásra, s ha ez 40 napon belül nem történik meg, jövedelmeinek lefoglalásával kényszerítik erre. A kir. elrendelte, hogy alattvalói esküvel fogadjanak engedelmességet ennek a bárói biz-nak. - Sem a szervezetileg megállapított ang., sem az inkább csak elvileg meghatározott m. ~ot nem alkalmazták. Angliában a kir. ellenőrzésének szerepét a 13. sz. végén a →parlament vette át. Mo-on Bocskai István volt az első, aki az ~ra hivatkozva szervezte fölkelését, miután a nemesi kiváltságok tudata a nemességben az azokat hangsúlyozó →Hármaskönyv révén megerősödött. Csak az 1687:4. tc-ben mondott le a nemesség erről az idegen dinasztia elleni fölkeléseket törvényesítő jogról. **

Eckhart 1946:31.