Magyar Katolikus Lexikon > E > eljárásjog


eljárásjog, perjog: Az egyházon belüli sajátos eljárások alkalmazása a jogviták eldöntésére már az ÚSz-ben megtalálható (Mt 18,15-18; 1Kor 6,1-6). A ker-ek közötti vitákban már Szt Pál kerülendőnek minősítette a világi bíróság előtti pereskedést, ehelyett a belső, egyh. eljárást tekintette megoldásnak. A konstantini egyházbéke utáni időszakban a pp-nek a ker-ek közötti ügyekben a világi törv-székekkel versengő bíráskodási joga volt. Az ókor végétől azonban különbséget tettek világi és lelki ügyek között. Fokozatosan kialakultak azok az elvek, amelyek szerint az áll. és az egyh. bíróságok illetékességét egymástól elhatárolták. Ennek során az egyh. bíróságok hatásköre az "egyh. személyekkel", valamint a személyek bizonyos csoportjaival összefüggő, továbbá a (koronként és helyenként más-más terjedelemben értelmezett) lelki és lelkiekkel kapcsolatos ügyekre korlátozódott. Az utóbbi évszázadokban az egyh. szervek előtt tárgyalt ügyek köre szűkülő tendenciát mutat, ezek sajátosan egyh. jellege hangsúlyozódik. Napjainkban az egyh. eljárásoknak, különösen a peres eljárásoknak a túlnyomó többségét a házassági ügyek teszik ki. - A 12. sz. vége óta az egyh. bíróságok az Ap. Sztszék bírói szerveitől kiindulva egyre szélesebb körben alkalmazták a római-kánoni perjogot, mely a római ~ alapjára építve fejlődött tovább az egyh. bíráskodásban. Ez az Egyh-ban, különösen a →Rota Romana Törvényszéknél alkalmazott ~ jelentősen hatott az egyes államok perjogának fejlődésére is. - A kánoni ~ban, noha bizonyos tételes jogot megelőző elvek, szükségletek (pl. a védekezéshez való jog) is kifejezést nyernek benne, a konkrét szabályok egészen túlnyomó többsége tisztán egyh., és nem isteni v. természetjogi eredetű. Kivételnek tűnik azonban pl. az 1404.k. előírása, mely a p. primátus szükségszerű következményének látszik. Az új ~ egészében tükröződnek azok az ált. alapelvek, melyek a törvényhozót az újítás során vezették. Ezek: az igazság és az igazságosság objektív védelme; az igazságszolgáltatás gyorsasága; az eljárás egyszerűsége; szinte a teljes ~i anyag közlése a CIC VII. kv-ében; a helyi szokások és a részleges törvényhozás tiszteletben tartása. Az Egyh-ban mind a bírói, mind a közig. eljárásokat főként az egyetemes egyhjog, nevezetesen a CIC VII. kv-e szabályozza. Ennek előírásai az Egyh. összes bíróságaira vonatkoznak, de az →Apostoli Szentszék bíróságainak szabályzatai tartalmazhatnak tőlük eltérő normákat is (1402.k.). Az egyetemes ~ normái alól (eltérően a többi egyetemes egyh. jogszabályoktól, de hasonlóan a →büntetőjog előírásaihoz) a mpp. a 87.k. szerint nem adhat felmentést. - Maga a Codex is említi, hogy a benne szereplő egyetemes ~i normák mellett ezen a területen bizonyos szabályok kiadására a →püspöki konferenciák illetékesek (1421.k. 2.§, 1439.k., 1425.k. 4.§, 1714, 1733.k.) v. több mpp. közösen teheti meg ezt (1423.k.). Más helyeken a CIC kifejezetten a részleges törvényre utal bizonyos kérdésekben: a tárgyalóterembe való bebocsátás (1470.k. 1.§), az idézések, határozatok, ítéletek és más közlemények kézbesítésének módja (1509.k. 1.§), a perfolyamat megszűnése (ún. →elévülése - 1520.k.), a kihallgatáson a bírótól különböző személyektől eredő kérdések feltételének módja (1561.k.), a szakértők tiszteletdíja (1580.k.), a perköltségek témakörének számos vonatkozása (1649.k.), valamint az ítélet végrehajtásának módja (1653.k. 1.§) tekintetében. Nem csupán az Ap. Sztszék bíróságainak vonatkozásában, hanem minden bíróság tekintetében utal a CIC (bizonyos részleteket illetően) a bíróság saját szabályzatára (1602.k. 3.§). Ez azt jelenti, hogy az egyetemes és más magasabb joggal összhangban az egyes bíróságoknak lehet olyan, többnyire az egyhm-n belüli egyetlen törvényhozótól, a mpp-től kiadott saját szabályzata, mely jogszabály értékű és számos részletkérdésben rendelkezhet. - Egyes különleges, általában közig. v. legalábbis "nem szoros értelemben bírói" jellegű eljárások számára maga az Ap. Sztszék sajátos szabályokat bocsátott ki. Így a boldoggá és sztté avatási (kanonizációs) ügyeket külön pápai törv. szabályozza (AAS 1983:349, 396-404). Rájuk is kell alkalmazni azonban a CIC előírásait, ha a szabályok a dolog természeténél fogva az ilyen ügyekre is vonatkoznak, valamint ha külön szabályuk az egyetemes jogra utal (1403.k. 2.§). Hasonlóképpen külön jogszabály intézkedik az érvényes, de nem sztségi házasságoknak a hit javára való pápai felbontásáért folyó eljárásról. Más különleges eljárásokról maga a CIC is rendelkezik (pl. az →el nem hált házasság alóli felmentésért folyó eljárásról: 1697-1706.k.), noha esetleg bizonyos részleteiket a Codexen kívüli szabályok rendezik. E.P.

Erdő 1991:539, 543.