Magyar Katolikus Lexikon > E > elefántcsont


elefántcsont: elsősorban az afrikai elefánt nagy agyaraiból nyert sárgásfehér, csekély átlátszóságú, tömör, kemény, faragható és csiszolható csontanyag. - Sötét kérgétől megtisztítva keresztben darabokra fűrészelik. Az agyar végéből nyert tömör darabok esztergálhatók, szobrászmunkára alkalmasak, az alsó részből származó karikákat tovább darabolva lehet földolgozni. →elefántcsont-faragás - A Szentírásban a Tírusz, Kánaán és az Égei-tenger környékén élt népek Ofirból (1Kir 10,22; 2Krón 9,21) és Putból szerezték be, közvetlenül v. Egyiptomon át. Főleg díszítésre használták, de az ÓSz említ ~ból készült trónust (1Kir 10,18: aranylemezzel bevonva), ágyat (Ám 6,4) és palotát is (1Kir 22,39; Ám 3,15; Zsolt 45,9). Az Én-ben a vőlegény teste (5,14), a menyasszony nyakának szépsége ~éhoz hasonló (7,5). - A kk-ban ~hoz hasonlóan dolgozták föl a kicsit keményebb és fényesebb narval-agyarat, amelyet az →egyszarvú szarvának hittek. Szimbolikus jelentése miatt elsősorban egyh. tárgyak készültek belőle. **

Nötscher 1940:218. -  BL:313.