🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > elefánt
következő 🡲

elefánt: a legnagyobb szárazföldi emlős, az afrikai elefánt (Loxodontha africana) bikája több mint 6 tonnát nyomhat. Agyarai hatalmasra nőtt metszőfogak. – Az indiai elefánt (Elephas maximus) kisebb termetű, agyarai is rövidebbek, fülei sem olyan nagyok, lepedőszerűek, mint afrikai rokonáé. Indiában a vadon élő elefántok mellett munkaelefántok is vannak, és a vallási szertartásokon is látni a feldíszített állatokat. – Az ~ növényevő, főként puhafák és bokrok leveleivel, lágyszárú növényekkel táplálkozik, a letört ágakat és a letépett fűcsomókat az ormányával viszi a szájához. Agyarával lehántja a fák kérgét, amit szintén elfogyaszt. A csordák banánültetvényekben és más termesztett növényekben gyakran károkat okoznak. Az ~ok szívesen fürdenek, úsznak, hangjuk az állatkertekből ismert trombitálás. A tehén általában minden negyedik évben ellik, egy borja van, testtömege 120–l35 kg, 18 évesen ivarérett. Az ~ átlagosan 60–70 évig él, de kivételesen 120 éves is lehet. Állatkertekben és cirkuszokban többnyire a jóval könnyebben szelídíthető indiai elefántokat látni. – Lásd MKL III:17. S.E.