Magyar Katolikus Lexikon > E > előföltételmentesség


előföltételmentesség (ném. Voraussetzungslosigkeit): a →dogmákra és →hitvallásra épülő gondolkodást elvető, önmagát függetlennek nyilvánító, előföltevés nélküli gondolkodás jelölésére elsőként Thomas Mommsen által használt kifejezés, mely a 19-20. sz. fordulóján a liberálisok jelszava lett. Átütő erejét hamar elvesztette, de az elvi kérdés továbbra is fönnáll: mennyire képes egy-egy szaktudomány előföltevések nélkül létezni? - Kant megkülönbözteti a konstitutív és regulatív elveket. Előbbiek afféle építőkövek egy-egy tud. szerkezetén belül (a skolasztikában: axiómák), minden további elv ezekből származik. Az irányelvek az utóbbiak, melyek a szellemtud-okban fordulnak elő, s a különböző ideológiák alapjai. A két forma közül csak az előbbiek nevezhetők előföltevés nélküli előföltételeknek; az ideológiák vezéreszméi rendszerint további előföltételekre vezethetők vissza, ill. a végső alapelvek kritikája alá vonhatók. Az axiómák nem dogmatikus jellegűek, nem tekintélyelvre épülnek. - A teol-ban a hittud. építőelemei, a hittartalmak dogmatikus természetűek, mégis létezik teológiai kutatás, mert a dogmákon túl mindig kereshetjük ezek végső alapját, anélkül, hogy ezzel a hitet magát fölhigítanánk. Épp e racionális eleme miatt kap helyet a teol. a többi tud. között, nemcsak ma, de előző korokban is. →teológiai minősítés Cs.I.

LThK X:876.