Magyar Katolikus Lexikon > E > egytelkes nemesség


egytelkes nemesség: szegény nemesek, kiknek birtoka mindössze egy jobbágyteleknyi. - Ezek ált. maguk művelték meg földjüket. Közéjük tartozott a székelyek, kunok és jászok jelentős része. Az ~ és ennél is szegényebb nemesek életmódja a jobbágyokéhoz hasonló. Szinte kivétel nélkül a nagybirtokosoktól függtek. A 15. sz. ogy-ek fölmentették őket a kir. zászlaja alatti hadbaszállástól s minden más közkötelezettségtől. A 16-17. sz: megnőtt az egytelkes, sőt birtoktalan nemesek száma, s mivel ezek adómentesek, az adóteher egy kisebb létszámú jobbágyságra nehezedett. A 19. sz. reformkorszakban a műveletlen ~ többnyire a reform ellenségeinek táborát erősítette. Egy-egy faluban olykor kizárólag egytelkes v. még szegényebb nemesek laktak, s olykor több ilyen falu volt egymás mellett. Mo-on a nemes családok száma a 19. sz. elején kb. 100.000, ennek 2/3-a szegény, egytelkes v. birtoktalan. B.A.

Századok 1923:17. (Mályusz Elemér: A reformkor nemzedéke) - Úr és paraszt a m. élet egységében Szerk. Eckhardt Sándor. Bp., 1941. (Szabó István: A nemesség és a parasztság Werbőczi után)