egyháztanító (lat. doctor Ecclesiae): megtisztelő cím az Egyházban. Azokat az egyházi írókat illeti meg, akik igaz tanításukkal, szent életükkel, tudományukkal kiemelkednek, és az Egyház hivatalosan ~nak nyilvánítja őket. - Az →egyházatyák közül a bizánci lit. kv-ekben nagy ~ Nagy Szt Vazul, Nazianzi Szt Gergely, Aranyszájú Szt János, s a Ny-i egyh. még hozzátette Szt Atanázt. A 8. sz-tól a Ny-i egyh. 4 nagy ~ja Szt Ambrus, Szt Ágoston, Szt Jeromos, Nagy Szt Gergely. - ~vá avatta V. Pius Aquinói Szt Tamást, V. Sixtus Szt Bonaventurát, XI. Kelemen Canterbury Szt Anzelmot, XIII. Ince Sevillai Szt Izidort, XIII. Benedek Aranyszavú Szt Pétert, XIV. Benedek Nagy Szt Leó p-t, XII. Leó Damjáni Szt Pétert, VIII. Pius Szt Bernátot, IX. Pius Poitiers-i Szt Hilariust, Liguori Szt Alfonzot és Szalézi Szt Ferencet, XIII. Leó Jeruzsálemi és Alexandriai Szt Cirillt, Damaszkuszi Szt Jánost és Beda Venerabilist, XV. Benedek Szt Efrémet, XI. Pius Canisius Szt Pétert, Keresztes Szt Jánost, Bellarmin Szt Róbertet és Nagy Szt Albertot, VI. Pál Sziénai Szt Katalint és Avilai Szt Terézt. →doctor **

LThK 1930. V:1040.