Magyar Katolikus Lexikon > E > egyháztagság


egyháztagság: az →Egyházhoz való tartozás. - A megváltás egyetemességéből következik, hogy Isten népébe mindenki meghívást kapott. Az Egyh. közösségébe azok a kat. hívők tartoznak egészen, akik hittel elfogadják ezt a meghívást, azaz az egész krisztusi kinyilatkoztatást, részesülnek a keresztségben, töltekeznek a Szentlélekkel, elfogadják az Egyh. egész rendjét és az üdvösségnek az Egyh-ban létesített minden eszközét; továbbá a hitvallás, a sztségek, az egyházkormányzat és a közösség kötelékei által, vagyis a látható szervezeten át kapcsolódnak össze az Úrral, aki Egyh-át a p-n és pp-ökön keresztül kormányozza. - Az ~ról 2 előzményből kiindulva kell tárgyalni: 1. Krisztus látható, szervezett közösséget akart, s ezt tette meg a megváltás kegyelmeinek hordozójává; 2. ugyanakkor minden ember megváltója lett és mindenkit üdvözíteni akar. Kegyelmei tehát mindenütt működnek, nemcsak a szervezett Egyh-ban. A tagok részéről szükséges a hitnek és a közösséghez való tartozásnak a tudatos elfogadása, ez viszont sok fokozatot és árnyalatot enged meg. Ezért az ~ kérdését nem lehet úgy kezelni, mint valamilyen természetes társasághoz való tartozást: az Egyh-nak Krisztus akaratából sztségi jellege van, azaz jelképezi és munkálja az emberi nem üdvösségét és egységét, ezért az Egyh-hoz tartozás szükséges az üdvösségre. Ezt fejezi ki a tétel, mely szerint az Egyh-on kívül nincs üdvösség (→extra ecclesiam nulla salus). E kötelezettség azonban csak azokra vonatkozik, akiknek fölajánlották a Krisztusba vetett hitet, azaz van alkalmuk van dönteni az Egyh-hoz való tartozásról. A többiekre olyan formában vonatkozik, hogy az üdvösséghez mindenki ugyanazt a kegyelmet kapja, mely az Egyh-ban is hat, s így valóban az Egyh-on keresztül üdvözülnek. - Krisztus ugyanakkor Egyh-át azért is alapította, hogy tanúja legyen a világban, a megváltás művét állandóan hatékonnyá tegye benne. Azért az ~nak az egyéni üdvösség keresésén kívül ez a pozitív oldala is megvan. Részt kell venni az Egyh. egész hitében, engedelmességében és küldetésében. E téren is lehetnek fokozatok. Akik az Egyh-at mindenben azonosították Krisztus misztikus testével, azok ilyen megkülönböztetést is használtak: az Egyh. testéhez tartoznak azok, akik a teljes közösséget vállalják és megvalósítják; s csak az Egyh. lelkéhez tartoznak azok, akik szándékukban Krisztus igazi Egyh-ához akarnak tartozni, de akár hitük, akár az Egyh. életébe való bekapcsolódásuk fogyatékos. A Szentírás alapján mindig biztos volt, hogy az Egyh-hoz való tartozást nem lehet a bűn nélküliekre korlátozni. De nem tartható a látható és a láthatatlan Egyh. éles elhatárolása sem, amelyre a protestantizmus hivatkozik. A II. Vat. zsin. fölelevenítette Szt Ágoston szóhasználatát: nem elég csak testtel az Egyh-hoz tartozni, hanem szívvel is ott kell lenni, vagyis hittel, reménnyel és szeretettel. Ezenkívül fölsorolja az odatartozás fokozatait. Viszont az üdvösségét veszélyezteti az, aki beépült ugyan az Egyh. szervezetébe, de nem tart ki a szeretetben, s így teste szerint megmarad ugyan az Egyh-ban, szíve szerint azonban nem. - A hitjelölteket már az az óhaj összeköti az Egyh-zal, amelyet a Szentlélek kegyelmi hatására kifejeznek. A belépés szándéka annak a jele, hogy azonosítani akarják magukat az Egyh-zal. Sok szál kapcsolja az Egyh-hoz azokat a ker-eket is, akik megkeresztelkedtek ugyan, de nem vallják a teljes hitet, v. nem tartják fönn az egységet és a közösséget Péter utódával. A K-i Egyh. nem ismeri el a p. egyetemes joghatóságát, de elfogadja a 7 sztséget, az ap. utódlást, s a hittételekben sem sok a különbség. A prot. egyh-ak is elfogadják a keresztséget és az Euch-t, még ha más értelmezést is adnak neki. A kinyilatkoztatás értelmezésében jelentősebb eltérések vannak, de ők is Krisztust akarják követni, ezért van alap ahhoz, hogy velük együtt az Egyh. egységén munkálkodjunk. Mivel pedig Isten népébe mindenki meghívást kapott, azért bizonyos kapcsolat az Egyh-hoz fűzi azokat is, akik Krisztus evang-át nem fogadják el, de hisznek az egy Istenben, mint a zsidók és a mohamedánok, akik valójában Ábrahám hitét követik. Végül valljuk, hogy azoktól sincs távol az Isten, akik csak homályos képekben keresik az Ismeretlen Istent. Ők is megkapják az üdvösséghez szükséges kegyelmet, és üdvözülhetnek, ha arra törekszenek, hogy kövessék lelkiismeretük szavát. Ami jó és igaz náluk, azt az Egyh. úgy értékeli, mint előkészületet az evang-ra. Az Egyh-at azonban a Krisztus és az emberek iránti szeretet sarkallja arra, hogy a hit teljes világosságát hirdesse minden embernek. Lehetővé kell tennie, hogy mindenki értékelhesse Istennek azt a kitárulását, amelyet Jézus Krisztus megvalósított. G.F.

SM II:1209.