Magyar Katolikus Lexikon > E > egyházmegyei bíró


egyházmegyei bíró, 1983-ig zsinati bíró (lat. iudex synodalis), zsinati helyett kinevezett bíró (pro-synodalis): az →egyházmegyei bíróság tagja. Korábban az egyhm. zsin. nevezte ki (innen a régi neve), ma kizárólag és szabadon a mpp. (vö. 1574.k. 1-2.§). Az ~k számát a CIC 1917. egyhm-nként legfeljebb 12-ben szabta meg (1574.k. 1.§); a mai jog nem határozza meg. Az ~nak klerikusnak, de már nem föltétlenül áldozópapnak (vö. CIC 1917:1574.k. 1.§), feddhetetlen hírűnek, s kánonjogi doktorátussal v. legalább licenciátussal rendelkezőnek kell lennie (1421.k. 3.§). - ~i kinevezést világiak a mpp-től csak akkor kaphatnak, ha erre a →püspöki konferencia előzetesen ált. engedélyt adott (1421.k. 2.§). E világi bírók működési lehetőségei azonban nem azonosak a klerikus bírókéval. Közülük a →társas bíróságba (még akkor is, ha az nem 3, hanem 5 tagú) csak szükség esetén és csak egyet lehet beosztani. Ez a világi bíró nem csupán ffi lehet, és nem is csupán házassági →semmisségi perben szerepelhet. E.P.

Erdő 1991:554.