egyházi tilalom (lat. interdictum): →gyógyító büntetés az Egyházban. A történelem során, elsősorban a 10. sz-tól az ~ kifejezés különféle →büntetéseket jelölt. Még a CIC 1917-ben is több fajtájáról volt szó: gyógyító v. megtorló, személyi v. helyre vonatkozó, általános v. részleges. A hatályos egyhjogban egyetlen fajtája maradt, s mindig →cenzúra és mindig személyi jellegű. - Az ~ hatásai hasonlók a →kiközösítés hatásaihoz, annak egy részét alkotják (1332.k.): az ~ alatt állónak tilos: 1. a sztmisén v. más lit. szert-ban a szolgálati részvétel; 2. a sztségek v. sztelmények végzése és a sztségek fölvétele; 3. ha az ~at utólag kimondandó büntetésként szabták ki, ha önmagától beálló büntetés volt v. már kinyilvánították, a tettest el is kell utasítani, ha az 1. pontban említett szolgálati részvételt kísérli meg, ill. a lit. cselekményt meg kell szakítani, hacsak ezt súlyos ok nem gátolja. E.P.

Erdő 1991:495.