🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > egyházi temetés
következő 🡲

egyházi temetés (lat. exequiae): liturgikus szertartás, mellyel az egyház az elhunytaknak lelki segítséget eszközöl ki, testüket megtiszteli, és egyben az élőknek a remény vigasztalását adja. Az egyház tagjait jog szerint illeti meg. A →temetés módját tekintve az Egyház nyomatékosan ajánlja, hogy tartsák meg az elhunytak teste eltemetésének jámbor szokását; nem tiltja azonban a →hamvasztást, kivéve ha azt a keresztény tanítással ellenkező okok miatt válaszották. (1176.k.) - Az ~ helye. 1.§. A temetési szert-t minden elhunyt hívőért általában a saját plébtp-ában kell végezni. 2.§. Mégis szabad minden hívőnek v. azoknak, akik az elhunyt hívők temetéséről gondoskodni illetékesek, más tp-ot választani a temetési szert-ra az illető tp. ig-jának beleegyezésével és értesítve az elhunyt saját plnosát. 3.§. Ha a haláleset a saját pléb-n kívül történt, és a holttestet nem szállították el oda, s nem is választottak törvényesen valamely tp-ot a temetési szert-ra, a temetési szert-t annak a pléb-nak a tp-ában végezzék, ahol a haláleset történt, hacsak a részleges jog más tp-ot nem jelöl ki. - A mpp. temetési szert-át saját szegyh-ában végezzék, hacsak ő maga nem választott más tp-ot. - A szerz-ek v. az ap. élet társaságának tagjai temetési szert-át általában saját tp-ukban v. kpnájukban az elöljáró végezze, ha az intézmény v. a társaság klerikusi, egyébként a lelkész végezze. - Ha a pléb-nak saját temetője van, az elhunyt hívőket ott kell eltemetni, hacsak maga az elhunyt v. azok, akik az elhunyt temetéséről gondoskodni illetékesek, törvényesen más temetőt nem választottak. - Mindenki megválaszthatja azt a temetőt, ahová temessék, hacsak a jog ettől el nem tiltja. - A temetés alkalmából adott adományokat illetően meg kell tartani az 1264.k. előírásait, ügyelve azonban, nehogy a temetés tekintetében személyválogatás forduljon elő, v. a szegények ne kapják meg a megfelelő temetést. - A temetés végeztével írják be a megfelelő bejegyzést a halottak anyakönyvébe a részleges jog szerint (1177-1182.k.). - Kiknek kell megadni és kiktől kell megtagadni az ~t. 1016: az esztergomi zsin. elrendelte: "Aki annyira megátalkodik, hogy a pap intésére se akarja meggyónni bűneit, minden egyházi szolgálat és alamizsna nélkül mint hitetlen feküdjék a sírjába. - 1. Ha a rokonok és a hozzá tartozók mulasztása miatt halt meg gyónás nélkül, könyörögjenek érte és adjanak alamizsnát, de rokonai keserüljék meg gondatlanságukat böjtöléssel a papok belátása szerint. - 2. Akik hirtelenül haltak meg, azokat tisztességgel temessék el, mert Isten ítéletei rejtettek és titkosak előttünk." - A hatályos egyhjogban a →katekumenok ker-nek számítanak. A helyi ordinárius megengedheti, hogy ~ben részesítsék azokat a gyermekeket, akiknek megkeresztelése a szülők szándékában állott, de meghaltak, mielőtt megkeresztelték volna őket. A nem kat. egyh-hoz v. egyh. közösséghez tartozó megkereszteltek ~ben részesíthetők a helyi ordinárius józan megítélése szerint, kivéve ha biztos, hogy ennek ellenkezőjét akarták, és föltéve, hogy saját egyh. szolgálattevőjük nem érhető el. - Hacsak haláluk előtt a bűnbánat valamilyen jelét nem adták, nem részesíthetők ~ben: 1. a köztudottan hitehagyók, eretnekek és szakadárok; 2. akik testük elhamvasztását a ker. hittel ellenkező okból választották; 3. más nyilvánvaló bűnösök, akiket nem lehet ~ben részesíteni anélkül, hogy a hívek körében közbotrány ne támadna. Ha valamilyen kétség támad, a helyi ordináriust kell megkérdezni, és az ő megítélése szerint kell eljárni. - Aki ki van zárva az ~ből, attól meg kell tagadni minden temetési misét is (1183-1190. k.). **-E.P.

Péterffy I:9. (X.) - CJH I:27. (11.) - Erdő 1991.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.