Magyar Katolikus Lexikon > E > Emmerám


Emmerám, Emmeranus, Haimram, Szt (Gallia, 650 k.-Ascheim, München közelében, 700 u.): püspök, vértanú. - Szerz., missz. pp. volt Galliában. A 7. sz. végén Regensburgba ment, ahol Theodus fejed. ppséget v. apátságot akart rábízni. ~ ezt nem fogadta el. Róma felé indult, de megvádolták Uta, a fejed. leányának elcsábításával. A lány bátyja, Lambert bosszúból üldözőbe vette és Kleinhelfendorfnál (Aibling közelében) megtámadta. ~, hogy magára vegye az igazi bűnös bűnét, önmagát nem védte. Súlyos sebekkel Ascheimbe vitték, ahol meghalt. Regensburgban a Szt György-tp-ban temették el. Sírja fölé építették az ~-ktort. A hagyomány szerint 830: az első nyitrai szegyh-at ~ tiszt-ére szent. Pp-ként ábrázolják. - Ü.: szept. 22. - Attrib-a: létra (Regensburg, Szt ~-tp., É-i kapu, 1050 k.; sírja, 14. sz., herma, 15. sz.). 88

Pallas VI:141. (†697 e.) - Új Idők lex. VIII:2056. (†715) - LThK III:850. - Kirschbaum VI:146. - BS IV:1200. - Sachs 1980:115.