🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > Emília
következő 🡲

Emília, De Vialar, Anna-Margit-Adél, Szt (Gaillac, Fro., 1797. szept. 12.–Marseille, 1856. aug. 24.): rendalapító. – Gazdag, nem túl vallásos családban született. ~ 1810–13: párizsi nev. int-ben volt. Hazatérve 1816: egy missz. alkalmával mélyült el vallási élete. A plnosa lett lelki támasza. 1832: nagyapai örökségéből házat vett a plébtp. közelében, ahol 1833. III. 19: megalapította a Megjelenésről nev. Szt József Nővérei közösséget szegénygondozásra és tanításra. Az albi érs. 1835. XII. 16: hagyta jóvá a szabályzatot. – ~ testvére, Ágoston, aki Algériában, Boufarikban városi tanácsos lett, a fr. gyarmatra hívta ~t. 1835. VIII: ~ 3 társával indult útnak. Hamarosan kolerajárványban mutathatták meg hősies szeretetüket. 1837: átvettek egy kórházat, isk-t nyitottak. 1838: A. Dupuch lett Algéria első pp-e, aki mindenáron joghatósága aláő akarta vonni a Szt József Nővérei kongreg-t. A nővérek 1842. V. 6: dicsérő elismerést kaptak ugyan XVI. Gergely p-tól, Dupuch pp. azonban elérte a kormánynál, hogy a nővéreket kiutasították Algériából. – ~ Tuniszban, Rómában és Málta szg-én nyitott házakat, 1852: Marseille-ben noviciatust. Ezután Görögo-ba, Palesztinába, Indiába és Ausztráliába küldte nővéreit. – XII. Pius p. 1939: b-gá. 1951: szt-té avatta. Ü: aug. 24. **

SzÉ 2009. II:202.