Magyar Katolikus Lexikon > E > Egyház katolicitása


Egyház katolicitása: a Krisztus által alapított →Egyház ismertető jegye (→Egyház egysége, →Egyház szentsége, →Egyház apostolisága). - A legrégibb értelmezés szerint az Egyh. katolikus, vagyis egyetemes azért, mert a kinyilatkoztatás teljességét hordozza, és mert az egész emberiség üdvösségét kell munkálnia (kat'holon=egész szerint). A szót először Antiochiai Szt Ignác használta a 2. sz. elején. Az Egyh. ebben az egyetemességben élt már akkor is, amikor maroknyi nyáj volt. Az atyák ezt az egyetemességet szentírási helyekkel, Péter joppei látomásával, a pünkösdi nyelvcsodával és a menyegzős lakomával illusztrálták. A kk-ban is átvették a kettős jelentést, a térbeli és a hitbeli egyetemességet. Az Egyh. nincs kötve néphez, fajhoz, nyelvhez v. orsz-hoz. Benne van az igazi kapcsolat Istennel, a mindenség szerzőjével, s benne van a válasz az ember egyetemes vágyaira is. Később a prot-okkal szemben az apologéták a térbeli egyetemességet emelték ki, mivel az újítók inkább egyes nemzetekhez kötötték tevékenységüket. Ma inkább az Egyh. krisztológiai kapcsolatára és dogmatikai tartalmának értékelésére gondolunk. Az egyetemesség az Egyh. benső term-ét fejezi ki. Folytatnia kell Krisztus egyetemes közvetítője szerepét, azért működési területe minden nép és minden hely. Isten, az Atya szereti a világot és minden embert gyermekévé akar fogadni (Jn 3,16), s üdvözítő akarata is egyetemes (1Tim 2,5). Jézus Krisztus az üdvösség egyetlen forrása, ő pedig minden emberért föláldozta magát. A végső kifejlet az lesz, amikor az Atya Krisztus fősége alatt összefoglal mindent (Ef 1,10). Istennek különben sincs szüksége arra, hogy orsz-át leszűkítse az emberek valamilyen csoportjára. Az egyetemesség forrása Istenen kívül az emberi term. is, amely mindenkiben ugyanaz, még ha az egyének különféle képességekkel rendelkeznek és különböző adottságok között élnek is. A kegyelmi adományok is különböznek, de a kegyelem mégis a misztikus test egységét és gazdagságát valósítja meg egyszerre. Az ~ tehát egyszerre támaszkodik a teremtés és a kegyelmi rend gazdagságára. Az ilyen egyetemességnek ellene mond minden erőltetett uniformizmus, triumfalizmus, klerikalizmus és nacionalizmus. Az egyetemesség adva van az Egyh. fölépítésében, de egyúttal megvalósítandó feladat marad. Itt találkozik az üdvözítő erők teljessége az emberi képességek teljességével, amely állandóan bontakozik. Mivel Krisztus Egyh-a a világ megsztelésének eszköze, azért a világ minden adottságát tudomásul kell vennie, s azt kell irányítania Isten felé. A II. Vat. Zsin.  mondja: „A messiási nép, ha nem is foglalja magába az egész emberiséget, az egész emberi nem számára az egységnek, a reménynek és az üdvösségnek elpusztíthatatlan magja”. - Krisztus föltámadása után egyetemes küldetést adott Egyh-ának. A megvalósítást úgy kell végezni, hogy az Isten országa beletaláljon az emberiség dimenzióiba, amelyeket a tört. újra meg újra kialakít. Gyakorlatilag az Egyh-nak be kell fogadnia az egyes emberek meglevő képességeit és adottságait. A helyi egyh-ak adottságai is értékesek lehetnek az egész Egyh. számára. A tört-ben mindig kialakulnak szokások, változások a lit-ban, a fegyelemben, sőt a változatlan hitigazságok teol. megfogalmazásában is. Különösen a missziók területén kell arra ügyelni, hogy a népek egészséges hagyományait átmentsék a kerségbe is. Az ~hoz nyilvánvalóan hozzátartozik a →misszió. A mai kor szellemisége egyre jobban megköveteli, hogy tisztázzuk az Egyh. feladatát és a benne levő ígéreteket. Az Egyh. arról tanúskodik, hogy az Atya a Fiú által üdvösséget szerzett a világnak, és a Szentlélek a biztosíték, hogy az üdvösség kiárad a hívekre. Az Egyh. az üdvösség munkálásával dicsőíti meg Krisztust, a főpapot, a próf-t, a pásztort. A misszió nem más, mint az ~nak megvalósítása a tört-ben. Az →ökumenizmusnak is itt van a helye és a feladata. A szakadás és az eretnekség akadályozza az egyetemesség megvalósulását, azért a megszüntetésükért való fáradozással Krisztus szeretetének tartozunk. A hitvédelem rámutat arra, hogy az egyh. relatív egyetemessége igazolja az abszolút egyetemességet, vagyis azt az igényt, hogy az emberi nem üdvösségének jele és eszköze akar lenni. De a biztosíték nem az elméletben van, hanem az Egyh. konkrét életében, vagyis abban a módban, ahogy a küldetését teljesíti. G.F.

MS IV/1:478. - RK 1993:748.