Magyar Katolikus Lexikon > E > Ecce homo


Ecce homo (lat. 'Íme az ember!'): Pilátus szavai, melyekkel a megostorozott Istenembert a nép elé  állította (Jn 19,4-15). - Az ~val Pilátus akaratlanul is rámutatott Krisztusban az ember igazi lényegére: az ember annyira ember, annyira felel meg teremtmény-voltának, amennyire mások megváltásáért szenvedni képes. - A ker. műv-ben képtípus, melyen a megostorozott, tövissel koronázott, kezében nádszálat tartó Krisztus megvetett, utolsó az emberek között, a Fájdalmak férfia (Iz 53,3). - A könyvfest-ben már 1000 e. is előfordult, a miniatúrát követő szöveg azonban a töviskoronázásról v. a megcsúfolásról szól. Igazi ~-képeket csak a késő kk-ban kezdtek alkotni. A passió-képsorokban az ~ gyakran a töviskoronázás helyén van. A legkorábbi képen a kir. ruhába öltöztetett Krisztust zárt köpenye ellenére észrevehetően sebek borítják (lüneburgi aranytábla, 1418 k., Hannover, Landesmuseum). Később Krisztus ágyékkötőben és vállára vetett köpenyben áll a tömeg előtt. Keze meg van kötözve, Pilátus v. egy másik személy magasba emeli a köntösét, hogy a tömeg láthassa sebeit. A 16. sz. óta gyakori, hogy Krisztust egy szolga vezeti a nép elé, s Pilátus a háttérben áll (lőcsei főoltár táblaképe, 1518). A 16-18. sz: Krisztust és Pilátust (esetleg még egy katonát) külön is ábrázolták a nép nélkül. A 16. sz: leggyakoribb a Krisztus-Pilátus csoport szoborábrázolása, de előfordul az egyedül álló ~ Krisztus-szobor is. - Az ~ Krisztus, a →Fájdalmak férfia és a →Búsuló Krisztus típusai kölcsönösen hatottak egymásra. A 19. sz. romantikus-patetikus hangvételét mutatja Munkácsy Mihály: ~ képe (Debrecen, Déri Múz., 1895). V.J.

Kirschbaum I:557. - Sachs 1980:105.