Magyar Katolikus Lexikon > E > érték


érték (lat. valor): 1. általános értelemben minden, ami az egyéni, ill. a szociális megítélés szerint, gazdagító, kívánatos és hasznos. Ilyen értelemben beszélünk erkölcsi (→erkölcsi jó), vallási, művészi, esztétikai, tud., gazd., pol., szoc. stb. ~ről. - 2. bölcseletileg a lét egyik átfogó (transzcendentális) kategóriája. Sok tekintetben azonos a →jóval (lét~, erkölcsi ~), de különbözik is tőle: a jó konkrét, az ~ inkább elvont tulajdonsága (jóság) a létezőknek. Mások abban látják a különbséget, hogy a jó a létező belső létteljessége, az ~ek viszont azok a célok, melyekre a létező törekszik. Ismét mások úgy húzzák meg a határt, hogy a jó minden létezőre érvényes fogalom, az ~ még az emberi léten belül is csak az erkölcsi javakra vonatkozik. A merőben pozitivista ~fölfogással szemben az →értékfilozófia rámutat az ~ lényeg- és célszerkezetére, tehát arra, hogy az ember által megfogalmazható célok az emberi lét s egyáltalán, a lét alapjaiban gyökereznek, ezért az ~et transzcendens valóságnak tekinthetjük. - 3. A Szentírásban Isten alapvetően jónak mondja a teremtést, s a világot mint ~et bocsátja az ember rendelkezésére (Ter 1-2,4a). Az egész ÓSz állítja a teremtés ~jellegét. A →shalom fogalmában egyesül az Istentől megígért béke, az igazságosság és a hűség. - Az ÚSz →hegyi beszédében Jézus Krisztus egy új ~rendet állít föl (Mt 5,3-11; Lk 6,20-23), melynek alapja a kereszt ereje (1Kor 1,17) és a benne való dicsekvés (Gal 6,14). „A világ bölcsessége balgaság Isten előtt” (1Kor 3,19). A gazdagság és megbecsültség már nem egyértelműen az Isten előtti kedvesség jele, Mária szűzi anyaságában az ÓSz sokgyermekes család ideálja mellett megjelenik a természetfölötti ~eknek elkötelezett élet.  Ehhez az új ~rendhez azonban hosszú és tanulságos út vezet. A ker-ek spirituális hagyománya mindig arra tanított, hogy vegyük észre az ~eket mint a Teremtő jó ajándékait, és ezeknek szentségi elfogadásával és használatával az isteni szeretet titkát ünnepeljük. - A haszonra és korlátlan fogyasztásra való berendezkedés minden korban jelen volt egy szűk társad. rétegben. Kísértését a ker. ~rend egészen a legutóbbi időkig valamennyire ellensúlyozni tudta. A 20. sz. végén viszont elmondhatjuk, hogy az ~rend szinte kizárólagosan a javak, a pénz és a kényelem szempontjai szerint rendeződött, a hasznosság és a birtoklás mindennél, a létnél is fontosabb lett. Csak az számít igazán ~nek, ami élvezhető. - Annál súlyosabb kötelessége ma a ker-eknek, hogy életükkel tanúsítsák: az élet csak ott nyer teherbíró és beteljesítő mélységeket, ahol az egyéni létben, a társas kapcsolatokban és a környezettel való kapcsolatban igaz ~ek érvényesülhetnek. - 4. A közgazdaságban: Gazd. ~e annak van, ami alkalmas emberi →igény kielégítésére, s iránta kereslet van. A gazd. ~ az a jelentőség, amit a javaknak az igények kielégítésével kapcsolatban tulajdonítunk. - Az ~ fogalmát a 19. sz. végétől először vizsgáló osztr. isk. megkülönböztetése szerint: a) A tárgyi (objektív) használati ~ azon alapul, hogy bizonyos javak a maguk sajátos természete révén alkalmasak-e bizonyos igények kielégítésére, függetlenül attól, hogy fönnáll-e velük kapcsolatban a kereslet. A tárgyi használati ~ tehát lét~, mely magában a jószágban rejlik. - b) Az alanyi használati ~ az első valóban gazd. ~. Ahhoz ugyanis, hogy a javak lét~e az igénykielégítési folyamatban is értékessé váljék, szükséges, hogy velük szemben az igény tudatosuljon és kifejeződjék az ítéletben, hogy a javak megszerzése megéri az áldozatot. Amint az igények telítettsége, úgy a javak alanyi használati ~e is állandó változásoknak van kitéve. - c) Az alanyi csere~ az a jelentőség, amit a gazdálkodó a saját érdekének megfelelően a javaknak tulajdonít, és aminek alapján hajlandó a csereforgalomban való részvételre. - A csereforgalomban részt vevő eladók és vevők alanyi használati és alanyi csereértékelései összhangjaként áll elő az az ~, mely a tisztán alanyi elemeket levetve tárgyi jelleget kap, a tárgyi csere~, az ár. Cs.I.-Pa.P.

LThK X:1058. - Muzslay 1993:53. - Schütz 1993:82.