Magyar Katolikus Lexikon > E > énekes koldus


énekes koldus: a társadalom peremére szorult, rendszerint testileg is fogyatékos személy, aki a puszta megélhetése érdekében imádságon kívül énekkel is igyekezett adakozásra bírni hallgatóit. - Típusrokonsága meglehetősen régi, kiterjedt és átfedéses: így pl. az ~ok között is akadt →előimádkozó, →előénekes, →búcsúvezető, vásári históriás stb. A népi előadók rangsorának alsó fokán helyezkedik el, kényszerűségből vált félig hivatásos énekessé. - 1531: az esztergomi érs., Oláh Miklós Hungariája említi az Arad vm. Simándot, melynek többségében sánta, vak lakói szabadalmuk birtokában járták az országot, és koldusénekekkel (cantionibus mendicalibus) tartották fönn magukat. - Az újkori utód jóval szűkebb, de imádságos társáénál tágabb körben házalt, ezenkívül gyakran szerepelt tp., búcsús, házi és egyéb ájtatosságokon, esetleg virrasztóban és halotti toron is. Jeles napokon szívesen adott elő ünnepi, névnapi és egyéb köszöntőket, de legnagyobb hatást a különféle sokadalmakon, búcsúban, heti- és orsz. vásárokon ért el. Ő v. társa hatásfokozás kedvéért esetleg valamilyen hangszerrel, tekerő sípládával, harmonikával stb. is kísérte énekét. Némelyikük az elhangzott imádságok, vallásos v. históriás énekek ponyván megjelent szövegét is árusította. Bár a legtöbb igyekezett valamely műfajra szakosodni, szinte sohasem szerepeltek saját szerzeménnyel. Jellemzőbb rájuk a hagyományőrzés, mint az újítás. Ők tartották fönn pl. Bodó János Mária Magdolnáról szóló 17. sz., továbbá az ismeretlen eredetű Minden keresztények, jól meghallgassátok!... kezdetű 18. sz. éneket, valamint Basa Pista balladáját és még számos régiséget. Nemcsak fönntartották, hanem közvetítették is az imádságokat, a népénekeket és a dalokat, alkalmi üzenetek átadására is vállalkoztak. Felekezeti hovatartozásuktól függetlenül szerepeltek más vallásúak körében is. - Szerepkörüknek megfelelően műsoruk vegyes: elsősorban imádságok, búcsús, virrasztó, halotti búcsúztató és egyéb népénekek, különféle legendaballadák, egyes passiók és misztériumjátékok részletei, valamint ünnepi köszöntők, hajnal-énekek, kuruc és 48-as dalok, újkori históriák a jellemzőbb csop-ok, utóbb már a világias bordalok s esetenként még a sikamlós kocsmai nóták is. - A szorosabb értelemben vett koldusének voltaképp saját sorsukról szóló panaszdal, melynek fő célja a részvét fölkeltése: A koldusnak rossz a dolga...; Ó, te háziasszony, sajnáld meg a szegényt!...; továbbá buzdítás adakozásra: Adjatok, adjatok, amit Isten adott!...; s végül az áldás és a hálálkodás: Áldja meg az Isten szép, jó egészséggel!...; Légyen annak mennyben terített asztala!... A tágabb értelemben vett koldusénekek dallamainak zöme természetesen nép- és búcsúének, ismertek továbbá régibb-újabb műzenei históriákra, pszalmodizáló dallamokra énekelt oktató és erkölcsnemesítő szövegeket. - Utóbb az ~ alakja eltünedezett, Erdélyben maradt meg legtovább. B.G.

M. Sajtó 1865. XI. 20. (Réthy Lajos: Vak Laczi, a marosvásárhelyi Homér) - Ethnogr. 1908:348. (Sztriszky Hiador: Igriczek - ~ok); 1915:307. (Kodály Zoltán: Három koldus-ének forrása) - Takács Lajos: Históriások - históriák. Bp., 1958:105. - Vásártörténet - hidi vásár Szerk. Szőlőssi Gyula. Debrecen, 1976:161. (Katona Imre: A m. vásárok folklórja)