🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > égőáldozati oltár
következő 🡲

égőáldozati oltár: az Ószövetség istentiszteletének legfontosabb helye, az egyetlen áldozatbemutatási hely. -

1) Az első ~t Mózes állította a pusztában a →szent sátor előtt. Hordozható volt. Rézzel/bronzzal bevont deszkából készült, négy sarkán szarvakkal. Négyzet alaprajzú (5 x 5 könyök), magassága 3 könyök. Félmagasságig bronzrács vette körül (Kiv 27,1-8; 38,1-7).  - 2) A salamoni templom előudvarában, "Jahve előtt" állt a bronz ~, amelyet a Kir említ, de közelebbről nem ír le (1Kir 8,64; 2Kir 12,10, 16,14). A 2Krón 4,1: a mérete 20 X 20 X 10 könyök. A 15,8 szerint Ásza megújította "az előudvarban álló" ~t. Uakkor Acház kir. damaszkuszi mintára építtetett egy vsz. lépcsőzetes ~t (2Kir 16,10-16). A fogság után újra fölépítették az ~t a régi helyén (Ezd 3,2-5), minden bizonnyal kőből. Miután IV. Antiokhosz Epiphanész megszentségtelenítette (1Mak 1,54), a korábbi faragatlan kövekből épült ~ mintájára újat építettek (4,44-48; 2Mak 10,3). A heródesi templom ~át nem említi az ÚSz, de Josephus Flavius leírta.

BL:281.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.