Magyar Katolikus Lexikon > E > Éva


Éva (héb. havvah, jelentésére kb. 10 magyarázat van): az a név, melyet az első férfi adott az első nőnek (Ter 3,20), miután asszonynak nevezte (2,23). - Az ide visszavezethető népies magyarázat szerint az ~ név a hajijah, 'élő', v. még inkább a hijijah, 'életbe szólít' (=minden élők anyja) szóval függ össze. Az asszony héb. megfelelőjét, az issahot a 'férfi' értelmű is szó nőnemű változataként lehet fölfogni. A 2,23: a ffi és a nő nevének egybecsengése egyszersmind a két nem lényegének azonosságára utal: a nő ugyanazon eredeténél és rendeltetésénél fogva egységet alkot a ffival, annak egyenértékű segítőtársa. Itt fölmerülhet, hogy az első ffi a "csont a csontomból, hús a húsomból" kifejezéssel ~ eredetére akart utalni, de valójában csak a belső kapcsolatról, a nő lényére való utalásról van szó (vö. 29,14; Bír 9,2). - A Ter 4,1-2.26 szerint ~ Kainnak, Ábelnek és Szetnek az anyja. Egyébként a Tób 8,6-on kívül csak egyetlen utalás van rá az ÓSz-ben (Sir 25,24). Az ÚSz-ben Pál úgy említi, mint akit a kígyó rászedett (2Kor 11,3; 1Tim 2,13-14). ~ sehol nem szerepel egyértelműen ősmintaként; mégis, Pál az új Ádámról szóló tanításával (vö. Ef 5,22-23; Jel 12) az Ádám-Krisztus szembeállításon kívül egyszersmind az Éva-Mária/Egyh. tipológiai értelmezéshez is alapot adott. **

BL 402.