🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > Énekek éneke
következő 🡲

Énekek éneke, Én (héb. Sir hassirim, lat. Canticum canticorum): protokanonikus ósz-i bölcsességi könyv. -  A héb. kánonban az egyéb írások kv-csoportba sorolták és ~, azaz 'a legszebb ének'-nek nevezték. A LXX: Aszma, 'ének'. A Vg szó szerinti fordításában a héb. nevet vette át. - Fölépítése, szerkezete alapján keletkezése idejét nem lehet meghatározni. A sok arameizmus (1,12; 2,7), a szórványos gör. (3,9 és talán 4,4 is), ill. perzsa sajátosság (4,13) miatt vannak, akik a hellénista kor elejéről eredeztetik, bár némelyik ének vsz. sokkal régebbi (a 6,4 pl. lehetséges, hogy a 8. sz-ból ered, mert ekkor Tirca városa eléggé ismert volt). Kizárt, hogy Salamon volna a szerző. - Műfaját tekintve is eltérnek a vélemények: 1. Lakodalmas és szerelmi dalok gyűjteménye, melyeket egy szerkesztő úgy foglalt egységbe, hogy bizonyos témák ismétlődése (pl. a szerelmesek egymás utáni vágyakozása) drámai feszültséget adjon. Kifejezései és képei alapján az arab és szír lakodalmas dalok rokonának tekintik (az utóbbiakban a falu népe részletesen megénekli az esküvő hetében kir-nak és kirnőnek képzelt ifjú pár testi szépségét); végül az ~ leginkább az egyiptomi szerelmi dalokhoz hasonló (ide vezethető vissza pl. a szeretett lány "húgom" megszólítása). - 2. Tudatosan fölépített drámai alkotás, mely egy pásztorlány élményeiről szól, akit Salamon elcsábított és a háremébe vitt, de aki hű maradt első szerelméhez. Ezt tartotta Órigenész is. - 3. Olyan énekek gyűjteménye, melyek eredetileg a K-i termékenységistenségek esküvőjére készültek, istenségek lakodalmáról szóltak. Ezek az énekek később ünnepi olvasmányként belekerültek egy tavasszal tartott ősi kánaáni ill. izr. ünnep (→kovásztalan kenyér) rítusába a természet ébredésének köszöntésére (kultikus-mitológiai magyarázat). Ám a világi szerelmi dalokhoz való hasonlósága miatt nehéz elképzelni, hogy pogány vallásos énekek gyűjteménye bekerülhessen a zsidó kánonba. Egyes tudósok szerint ez azért vált lehetővé, mert a régi kánaáni ünnepi olvasmányt Salamon esküvőjére, ill. Izr. és Jahve kapcsolatára (házasság) vonatkoztatták. - 4. Sok, kivált kat. egzegéta egyetlen hatalmas allegóriának tekinti az ~t, mely a ffi és a nő, ill. odaadó szerelmüknek képében Jahve Izr. iránti hűségét fejezi ki. A házasság ill. a házassági hűség az ÓSz-ben gyakran szerepelt a szövetség, ill. a szövetségi hűség képeként (Iz 50,1; 52,1-2: 54,4-8; 62,4-5; Jer 31,17-22; Ez 16,8; Oz 3,1-3 stb.). Nem meglepő, ha ugyanaz a kép itt részletesebb kifejezést kapott. - D. Buzy szerint az ~ 7 éneket tartalmaz, s ezek mindegyike 3 részből áll: a menyasszony meglátogatása, a menyasszony és vőlegény kölcsönös dicsérete, szerelmük beteljesülése. Szerinte az ~ mintegy ellentéte a próf-knak, akik mindig Izr. hűtlenségét hangoztatták. - Értelmezése. Az első ker. egzegétáknál az 'ósz-i vőlegény=Jahve, menyasszony=Izr.' értelmezés helyébe a 'vőlegény=Krisztus, a menyasszony=Egyh. lépett'.  A lat. egyházatyák átvették ezt. Ny-on először Szt Ambrusnál jelenik meg a 'menyasszony=hívő lélek, Krisztus jegyese', ill. a 'menyasszony=Mária, az Egyh. előképe' értelem. Beda Venerabilis kb. 4 évszázadra rögzítette a 'menyasszony=Egyh.' képet. A 12. sz. kommentárokban a 3 értelem (Egyh., Mária, Lélek) együtt jelenik meg. - Sokan vélik (főleg a legutóbbi időkben), hogy az ~ szó szerint az emberi szerelem és a testi szépség megéneklése. A kat. egzegéták szerint az ~ még ebben az értelemben is annak érzékeltetője, hogy a szerelem Isten ajándéka, s így a hűségnek és a házasélet szeretetből vállalt kötelezettségeinek vállalására, a személy mélyebb megismerésére késztet  (Én 2,2-7; 5,10; 6,8-9; 7,11; vö. Ter 1,16). - Tört. összefüggésben (szövetségi viszony) ez a szerelem szükségszerűen Jahve népe iránti szeretetére utal, és Krisztusnak Egyh-a, ill. az Egyh. Anyja, Mária iránti szeretetének előképe. A szerzők erre nem hivatkoznak ugyan, de a klasszikus próf. nyelv (képek) figyelembevételével már a zsidók is az ~ Isten szándéka szerinti értelmének tekintették, később a beteljesedés fényénél az Egyh. még inkább (vö. Mt 9,15; 22,1-14; 2Kor 11,2; Ef 5,23.32; Jn 3,29). Ez egyúttal az ~ kánonba kerülését is magyarázza. Kérdéses, hogy az ~ zsidó kánonba kerülésének volt-e lit. háttere, mert nem lehet megállapítani, mikor és hogyan került az ~ kapcsolatba a pászkaünneppel. - Sok zsidó és kat. szerző szerint az ~ csupán allegorikus, ill. parabolikus értelmű, szó szerint véve nem értelmezhető. Arra hivatkoznak, hogy az Egyh. elítélte →Mopszvesztiai Theodorosz szó szerinti értelmezését; csak így magyarázható, hogy bekerült a kánonba; az egyhatyákkal, valamint a lit-val szintén csak ilyen értelmezés lehet összhangban (→jegyesszimbolika). - A →Döbrentei kódexben (1508) Salamon íneklése Isten Anyaszentegyházzal egyembe címen olvasható m-ul. - Ikgr. Az ~ ábrázolásához a forrás nem maga a szentírási szöveg, hanem annak magyarázata lett. Az ~ képei iníciálékban, bibliai, esetleg kommentár-illusztrációkban jelentek meg, szorosan a szöveghez kötötten. A menyasszony=Egyház képtípuson a dicsőségében trónon ülő Krisztus mellett v. előtt áll az Egyh. allegóriája. A menyasszony=Mária képtípuson (1250-től) Mária a gyermek Jézussal látható. A győri szegyh. kegyképén az alvó Gyermekét imára összetett kézzel vigyázó Mária ábrázolása az ~ „Én alszom, de a szívem virraszt” (5,2) sorára utal, a virágmotívumoktól tarka paplan a”Virágos a mi ágyunk” (1,15) sorra. - A menyasszony=lélek képtípus (15. sz. 2. felétől) a Krisztus és a lélek közti párbeszédtől az eljegyzésen át a lélek megkoronázásának ábrázolásáig terjed. A jegyességet gyűrű jelzi. - Az ~ zárt kert (hortus conclusus) és lepecsételt forrás (fons signatus) képeit Mária szüzességére és termékenységére vonatkoztatták. A 13. sz. közepétől e képek mintegy attrib-ként jelennek meg a trónoló Madonna ábrázolásokon. A Madonna a zárt kertben képtípuson a kerten belül látható a lepecsételt forrás. A 15. sz. elejétől az egyszarvú vadászat-képeken Mária a zárt kertben a lepecsételt forrás mellett ül. **

Kirschbaum I:308. - BL:355. - Tarnai-Madas 1991:342..

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.