Magyar Katolikus Lexikon > E > Éder


Éder József Károly (Brassó, Brassó vidék, 1760. jan. 20.-Nagyszeben, 1810. febr. 11.): pap, író. - A gimn-ot Budán végezte, majd teol-t hallg. 1778. XII: fil-ból drált. A marosvásárhelyi r.k. gimn-ban tanított, 1783: pappá szent., s Nagyszebenben a poézis tanára. 1784: Batthyány Ignác pp. ajánlására II. József  bevonta az isk. rendező biz-ba, 1787. II. 21: Nagyszebenben az el. isk. ig-ja lett. - Az erdélyi városokban, a szász levtárakban és a gyulafehérvári orsz. levtárban államjogi és tört. kutatásokat végzett. 1799: I. Ferenc a műv-ek és tud-ok arany érmével tüntette ki. A göttingai tudós társ. 1798: taggá választotta, 1804: külf. titkárává és ügynökévé nevezte ki. Cikkei a Zeitschrift von und für Ungern és az Annalen der Österreichischen Literatur und Kunst c. folyóir-okban. - M: Supplex libellus Valachorum Transsilvaniae, jura tribus receptis nationibus communia postliminio sibi adseri postulantium. Kolozsvár, 1791. - De initiis juribusque primaevis saxonum Transylvanorum commentatio. Bécs, 1792. - Erdélyország ismertetésének zsengéje. Kolozsvár, 1796. - Breviarium juris Transilvanici. Szeben, 1800. - Antiquarische Erörterung neulich in Siebenbürgen gefundener Goldmünzen und Ruinen. Uo., 1803. - Observationes criticae et fragmaticae ad historiam Transsilvaniae sub regibus Arpadianae et mixtae propaginis. Additis decem excursibus ceu prolegominis historiae sub principibus Transsilvaniae. Uo., 1803. - Schesaeus: Ruinae Pannonicae. 1-4. kv. Kiad. Uo., 1797. - Simigiani, A.: Historia rerum Ungaricarum et Transsilvanicarum ab anno 1490-1606. Kiad. Uo., 1800. - Páriz-Pápai: M-lat-ném. Dictionarium. 2. köt. Uo., 1803. - 85 kötetnyi kz-át József nádor 1808: megvásárolta a M. Nemz. Múz. számára. 88

M. Sion 1890:469. - Szinnyei II:1192. - Pallas V:687. - Gulyás kz.

Éder Xavér Ferenc Károly Egidiusz, SJ (Selmecbánya, Hont vm., 1727. szept. 1.-Besztercebánya, 1772. ápr. 17.): misszionárius. - Nagyszombatban tanult. 1742. X. 20: Trencsénben lépett a r-be. Pappá szent., 1749: D-amerikai missz-ba jelentkezett. 1750: Spo-ban készült fel, s X: m. rtársával, Zakarjás Jánossal egy hajón indult Cádiz kikötőjéből Amerikába. 1751 nyarán érkezett Limába (Peru), ahonnan a Mamoré folyó menti missz-ba irányították. 15 é. töltött az arawak nyelvcsaládhoz tartozó mojo v. moxo (innen a Moxitania országnév) indiánok között. 1767: a kiutasítási rendelet miatt visszahozták Spo-ba, 1769: Mo-ra, és a jezsuita gondozásban lévő Besztercebánya plnosa lett. - ~ Limából kétszer is bejárta a Perui Birodalmat, mely ÚjGranada D-i részétől (Ecuador) Paraguayig terjedt, s magában foglalta a mai Bolívia nagy részét. Missz. körzete a Mamoré folyó (az Amazonast tápláló Madeira fő felső ága) melléke volt. Vsz. Limától K-re a Rimac völgyén, majd a Morocochai-hágón kelt át az Andok Ny-i vonulatán és D-nek fordulva elérte Huamanga városát. A kecsua indiánok magas felföldjein s mély szurdokvölgyein keresztül jutott el Cuzcóba, onnan a Titicaca-tóhoz, majd azt Ny felől megkerülve La Pazba. Érintette Oruro, Cochabamba és vsz. Santa Cruz várost, majd meredek ösvényeken ereszkedett le az Andok K-i lábánál folyó Mamoréhoz. Innen még több száz km-t kellett a folyón lefelé É-i irányban csónakáznia az általa vezetett redukcióig. ~ szerint ez a távolság kb. 640 legua, azaz kb. 3566 km, ami akkoriban legalább fél évig tartó vándorlást jelentett, s ezt az utat kétszer tette meg. - Írásaiban nemcsak a mojo indiánokról szól, hanem a távolabb élő more, itonama és chiriguano népcsoportokról is a szemtanú hitelességével ír. A néprajzkutatók számára ezek az információk forrásértékűek, hiszen a Ny-i civilizációtól még nem befolyásolt népekről tájékoztatnak. Földr. megfigyelései még feldolgozatlanok. - Mielőtt 289 oldalas lat. kz-át sajtó alá rendezhette volna, meghalt. A szöveg gondozását →Orosz László, majd Molnár János vette át, aki 1783: kb. 50 oldalnyi kivonatot tett közzé. A mű 1791: Makó Pál szerk-ében jelent meg Budán 300 pld-ban. A Makó-féle kiadás néhány darabja eljutott DAmerikába is, ahol 1888: La Pazban adták ki. - M: Descriptio provinciae Moxitarum in Regno Peruano quam e scriptis posthumis F.X.E. ... expolivit et adnotatiunculis illustravit ... Mako. Buda, 1791.

Szinnyei II:1188. (*1727. III. 19, †1773) - Lévay II:489. - JTÉ 1942:400. - FMT 1991:9. sz. (Balázs Dénes: Adalékok a dél-amerikai m. utazók munkásságához) - MUL 1993:103.