duplex effectus (lat. 'kettős hatás'): erkölcsteológiai szakkifejezés, cselekedeteink előre látható jó és rossz következményei, amelyekért felelősnek érezhetjük magunkat, bár nem mindig v. egyáltalán nem szándékoljuk azokat. Ezért - ma - inkább indirekt szándékosságról beszélünk. Csaknem valamennyi erkölcsi döntésünknek van valamilyen kettőssége, kettős hatása. Az egyiket kifejezetten akarjuk, a másikat csak mellékesen v. egyáltalán nem kívánjuk. Ilyen az orvos helyzete, aki az egyik bajt gyógyítva (gyógyszerével, kezelésével) valamilyen más, bár nem életveszélyes károsodást is idézhet elő a beteg szervezetében. V. előfordulhat pl. az a kétség, hogy megmondja-e az igazságot valakinek, ha az valamilyen nagy megrázkódtatást idéz elő nála. Fájdalmas kényszerhelyzet előtt áll az a lelkiismeretes ember, aki úgy érzi, hogy tettének valamilyen rossz hatása lesz. - Ilyen esetben az erkölcsi választási kényszert a következő elv hivatott megoldani: ha döntésünk jó szándékkal kifejezetten jó célra irányul, és ha a kockázat vállalásához megvan az arányos ok is, erkölcsileg megengedett az olyan cselekedet, amelynek ~a, azaz jó és rossz hatása van. Tehát csak jó szándékkal szabad cselekedni; a jó cél érdekében rossz eszközt nem szabad használni, és minél nagyobb a nem kívánt mellékhatás, annál súlyosabb ok kell a cselekedet végrehajtásához. (Pl. az anya életének megmentése érdekében megengedett a méhen kívüli terhesség megszüntetése, amely ez esetben indirekt abortusznak minősül.) H.L.