Magyar Katolikus Lexikon > D > dukátus


dukátus (a lat. ducatus, 'hercegség' szóból): a magyar királyságon belül a trónörökös kormányzása alatt álló terület a →honfoglalástól kb. 1110-ig. - A kortárs Konstantin gör. cs. szerint a 7 m. törzs fölött a vezérlő fejed., Árpád, a 3 csatlakozott kazár-kabar törzs fölött a fejed. legidősebb fia, a trónörökös, Levente uralkodott. Anonymus szerint Árpád trónörököse, Zolta a kazárok lakta bihari, a másik fiú, Üllő a nyitrai ~ ura lett. A kabarok ter-e az államszervezéskor Bihar és Nyitra közp-tal ~sá alakult, s az orsz-nak kb. 1/3-át tette. Ált. nem egy ura volt, s a trónörökös sem mindig ugyanazt a részt választotta. Koppány számára Somogyban egy 3. ~t jelöltek ki. Imre hg. halála után idegen hg-eket is állítottak a ~ok élére. I. Endre, amikor Bélát hazahívta, az orsz. 1/3-át ~ként pénzverési joggal adta neki. Később a ~ 1 v. több hg. kezében pártütések forrása lett, ezért Könyves Kálmán 1110 k. megszüntette. B.A.

Györffy 1977:34. (térképpel)