Magyar Katolikus Lexikon > D > dukát


dukát (a gör. douka, a lat. dux, fejedelem, herceg szóból): velencei aranypénz. - Éremképe az 1284: vert ~ után a térdelő doge zászlóval, Szt Márkkal. A jelenetre utaló szöveg ("sit tibi Christe datus quem tu regis iste ducatus") utolsó szava alakította kk. nevét. Pénzlába könnyebb volt a m. aranyft-énál, 3,49 g és 3,44 g színaranyat tartalmazott, míg a m. aranyft-ban, amelynek neve a 16. sz. folyamán ugyancsak ~ lett, 3,52 g színarany volt. 1680: igazították a m. ~ pénzlábát is, a 281 g-os bécsi márkából 80 2/5 ~ot vertek, ami 3,495 g nyerssúlynak felelt meg, amiben - 23 karát 8 gran (986%.) finomság mellett - 3,446 g színarany volt. Gyakorlatilag ezt a pénzlábat végig, 1881-ig megőrizte. Már a 15. sz: előfordult többszörös aranyforintok verése, azonban a 16. sz: kezdett rendszeressé válni a többszörös ~. Főleg 10 ~osok készültek →tallérbélyeggel és 5 ~osok fél tallér verőtövével. Ezenkívül előfordult ezektől eltérő többszörös ~ is. Rendszeres volt a dupla ~. A többszörös aranyak virágkora a 17. sz. amikor - igaz, csak különleges alkalmakra - rendkívüli ajándékként 50 és 100 ~osok is készültek. A m. pénzverésben Apafi Mihálytól ismerünk 50 és 100 ~ost. Kisebb értékekhez uakkor a ~okat hányados - 1/2, 1/4, 1/8, sőt 1/16 - súlyban is verték. - Az arany és az ezüst értékviszonya - főleg az aprópénzhez - nem volt állandó. A 16. sz. eleji 1 arany = 100 dénár 150 év alatt háromszorosra nőtt, azaz 300, egyes esetekben 4-500 dénárt is adtak 1 ~ért. Eredetileg a tallérral egyenértékű volt a ~ értéke, később azonban az arany értéke gyorsabban növekedett, így a 17. sz. közepén 2 tallért is elért a ~-arany viszonya. G.I.

Huszár 1975.