Magyar Katolikus Lexikon > D > desiderium naturale


desiderium naturale (lat. 'természetes vágy'): a teológiában Isten színelátásának természetes vágya, Szt Tamás óta a teremtett léleknek Istenre mint végső céljára irányultsága. - A ~ létezését és lényegét a véges szellem alapvető törekvésében látjuk, amennyiben a véges értelem a valóság, az igaz és a jó teljes megismerésére törekszik, de azt el nem éri. Isten lényegének megismerésére sem képes az ember közvetett, hasonló és tökéletlen fogalmaival, és az akarat sem tudja a véges javakon át a végtelen jót birtokolni. Ennek ellenére törekszik Isten látására, mert szellemi term-ében van ez a vágy. Még ha Istentől nem is kapott volna az ember termfölötti rendeltetést, akkor sem volna értelmetlen a ~, mert a lélek alapvető szellemi tevékenysége, hogy a lét végtelen horizontját kutassa. Szt Tamás tanítása szerint a szellemi teremtmény boldogságát csak Isten szemlélésében érheti el. A tökéletes boldogság Isten termfölötti ajándéka. Isten meghagyhatta volna az embert a természetes képességeivel elérhető természetes boldogságban is, de a természetes boldogság az ember számára nem lenne teljes, tökéletes. A ~ az ember szellemi term-ének dialektikáját mutatja: egyrészt megvan benne a végtelen utáni vágy, másrészt azt saját erőivel, képességeivel el nem érheti. A ~ problémája szoros kapcsolatban van a termfölötti, a kegyelmi renddel. G. F.

LThK III:248.