Magyar Katolikus Lexikon > D > Dulcinó


Dulcinó, Dulcigno, Olciniensis, Olgun, Ucinj: dalmáciai püspökség Antivaritól D-re, Raguza és Durazzó között az Adriai-tenger partján. - Kr. e. Kolkhisz, Ulkinion ógör. gyarmat; a róm. korban Olcinium, Ulcinum, amit 444: a földrengéskor elöntött az Adria. A bizánci uralom alatt települt újra, 877-1565: Gams 29 pp-ét említette. A 10. sz: Spalató suffr-a. A diokleiai pap 1143/53: írt krónikája említi, a Nemanjidák, a zetai Balsicsok, a velenceiek, 1571-1878: a törökök uralták, akik algériai kalózokat telepítettek ~ba, akiket a velenceieknek sem sikerült kifüstölni. 1614: a szkutari török szandzsák 6 ker-ének egyike. A visszafoglaló háború után III. Károly címként fölújította. - Címét viselték 1718. I. 30-1733. VIII. 13: Szörényi László (szerémi mpp. lett), 1737. X. 16-1757: Fábry Jakab, 1759. V. 15-1764: Salbeck Mátyás (†), 1765. VI. 25-1778. II. 17: Alapy János, 1795. V. 12: Szányi Ferenc, 1801. XII. 22. Fischer István (szatmári mpp. lett), 1804. VIII. 3-1810. XII. 22: Arady János (†), 1811. VIII. 19-1817: Gosztonyi István, 1819-1825: Fangh István, 1828: Danis János, 1830: Hene Ferenc, 1845: Delinger János, 1854: Greguska István, 1857: Markl Ignác, 1879: Lengyel Miklós, 1890. V. 19: Márkus Gyula, 1895. VIII. 2: Ivánkovits János, 1902: Podraczky István, 1913: Czeizel Gábor. 88

LBE:185. - LD - Gams 1873:412. (s.v. Olciniensis) - Margalits 1902:420. - AP 1990:810.