Magyar Katolikus Lexikon > D > Don menti tragédia


Don menti tragédia, 1943. jan. 12.-febr. 10.: a magyar királyi 2. honvéd hadsereg megsemmisülése a Donnál. - A Don-kanyar a Muhival, Moháccsal és Doberdóval mért nemzeti tragédiáink színtereként hagyományozódott a magyar köztudatba. 1942-43: itt vívta egyenlőtlen küzdelmét a frontra vezényelt m. kir. 2. honvéd hadsereg, melyet ném. követelésre kellett bevetni a szovjet ellen, az 1942 kora nyarán indított 2. nagy ném. támadó hadműveletnél. Az 1941-42: téli szovjet ellentámadásban elszenvedett pótolhatatlan személyi és anyagi veszteségek arra kényszerítették a ném. hadvezetést, hogy az 1942-re tervezett hadműveletében nagyobb arányban vegye igénybe szövetségeseinek hadseregét. A m. és ném. katonai vezetés 1942. I: Bpen 3 hadtestben összefogott 9 könnyűhadosztályban és 1-1 páncélos, ill. repülő kötelékben állapodott meg. Ezek alkották a 2. hadsereget, parancsnoka Jány Gusztáv (1883-1947) vezérezr. Nem tisztázták előre a kiküldendő hadsereg várható alkalmazási módját, idejét és ter-ét, ezt a ném. legfölsőbb katonai vezetés tartotta fenn magának. A hadsereg alakulatainak szervezése 1942. II: kezdődött, s az 1941-42: érvényes hadrendben nem szereplő, gondosan válogatott hadsereg mozgósítására került sor. Személyi állományának összeállításakor egyenlően terhelték Mo. egész ter-ét, úgy hogy az minél kisebb mértékben érintse a honvédség szempontjából legértékesebb korosztályokat. Megpróbálták a legjobban fölszerelni, fegyverzetét a honvédség alakulataitól egyenlően elvont anyagból és a ném. hadseregtől remélt kiegészítésekre hagyatkozva állították össze. - A kb. 207.000 fős hadsereget 1942. IV-VII: szállították a K-i hadszíntérre. A Kurszkig fölvonuló, ill. az ott kirakott m. kötelékek kisebb része harcolva, nagyobb része hosszú gyalogmenetben jutott ki 1942. VII-VIII: Voronyezstől D-re a Don folyóhoz. Az elsőként kiérkezők 1942 kora nyári hadművelete az ún. timi előretörés; a m. csapatok 1942. VI. 28-tól vettek részt a Weichs-seregcsoport kötelékében a hadműveletekben. VII. 7: jutottak ki a visszavonuló ellenséget üldözve a Donhoz. A hosszú menetektől és a harcoktól kimerült m. alakulatokat azonnal védelmi állásba rendelték a folyó mentén. A 2. hadsereg 200 km szélességben meghatározott védelmi vonalát a harcos állomány, kb. 80-90.000 ember tartotta, a védelem mélységi kiépítésére és megfelelő tartalékok képzésére nem volt lehetőség. VIII: a Don mögé visszavonuló és a m. hadsereg gyengéit kitapasztaló szovjet csapatok visszacsaptak, hogy a folyó Ny-i partján hídfőállásokat foglaljanak el. Támadásaik főleg az urivi Don-kanyar, Korotojak és Scsucsje községek ter-én voltak eredményesek. A 2. hadsereg parancsnoksága több ízben megpróbálkozott ezek fölszámolásával. Ném. segítséggel e veszteségteljes hídfőcsatákban csak Korotojak körzetét és Sztorozsevoje községet sikerült visszafoglalniuk. IX. végére a doni hídfőcsaták befejeződtek, s a csapatok védelemre rendezkedtek be. A 2. hadsereg vesztesége (elesettek, sebesültek, eltűntek) a hídfőcsaták lezártáig 30.000 fő volt. - 1942 őszén egy létszámában, fegyverzetében és fölszerelésében megfogyatkozott, ellátási és utánpótlási gondokkal küzdő m. sereg várta a telet. A m. pol. és katonai vezetésnek, bár ismerte a 2. hadsereg ezernyi gondját, nem volt távlati terve a kialakult helyzet megoldására, mert a jövőre, a visszakapott magyarlakta ter-ek megőrzésére gondolva embert és fegyvert próbált tartalékolni. Fegyverzeti, fölszerelésbeli kiegészítésre XI: 35.000 katonát küldött ki a fölváltó és menetalakulatok kötelékében. A megfogyatkozott m. hadsereg nem tudott sokáig ellenállni a súlypontokon túlerőben lévő szovjet csapatok támadásainak. 1943. I. 12: Urivnál, I. 14: Scsucsjénál törték át arcvonalát. A m. honvédek -35-40 C° hidegben, amíg tudtak, kitartottak állásaikban, Sztorozsevojénál, Osztrogozsszknál és Ilovszkojénál hősies magatartást tanúsítottak. A ném. hadvezetés "utolsó emberig, utolsó töltényig" parancsához igazodó Jány Gusztáv hadseregparancsnok csak 1943. I. 17: engedélyezte a Don partján maradt hadseregrészek visszavonulását. I. 24: a 2. hadsereg maradványai kiváltak az arcvonalból. A főerőktől elszakított, s a szomszédos ném. 2. hadseregnek alárendelt III. hadtest és a Vargyassi Gyula (1891-1958) vezérőrnagy vezette harccsoport azonban még II. 10-ig vívta elkeseredett harcát a szovjet csapatok fojtogató gyűrűjében. IV-V: a 2. hadsereg töredékeit hazaszállították, kb. 120.000 honvéd és munkaszolgálatos halt hősi halált, sebesült meg, ill. esett fogságba. A 2. hadsereg ~ja súlyos csapást jelentett a nemzetnek. Az 1944-45: folyt honvédő harcok a Kárpátokban, ill. Mo-on hasonló méretű veszteségekkel jártak. Sz.P.

Lajtos Árpád: Emlékezés a 2. m. hadseregre, 1942-43. S.a.r., bev. és jegyz. Szabó Péter és Szakály Sándor. Bp., 1989. (Sisak és cilinder) - Szabó Péter: Don-kanyar. Bp., 1994. (s. a.)