Ding an sich (ném. 'a dolog önmagában'): valaminek a lényege, függetlenül attól, hogyan viszonylik más dolgokhoz. - A platóni ideák a szó legteljesebb értelmében "magukban lévő dolgok", míg Aquinói Szt Tamásnál a dologhoz (res) hozzátartozik a megismerő lélekre való irányultság; ez az összefüggés Kantnál megszakad. A ~ nem más, mint a tárgy, amely a tudattól független, s épp ezért alapjában véve megismerhetetlen marad. A megismerőképesség a ~et csak töredékesen képes fölfogni és megragadni a jelenségekben. Az összefüggést Hegel idealista módon állítja helyre: a magában való lét a dialektikus fejlődésnek még ki nem bontakozott (reflektálatlan) első állapota. A ~ ezért még elvont és külsődleges meghatározottság. Ellenpólusa a "magáért való lét", e kettő szintézise az "önmagában lévő-önmagáért való lét", amely tárgyiság és alanyiság szellemi egysége. Az eközben megtett út az elvontságtól a konkrétság felé halad. Az újkantianizmusban a ~ a fogalmak érvényére vonatkozik. Cs.I.

LThK I:598.