Magyar Katolikus Lexikon > D > Diószeg


Diószeg, 1942-ig Magyardiószeg és Németdiószeg, v. Pozsony vm. (Sladkovičovo, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. szeredi esp. ker-ében. - 1326: Gyozyg. Tp-át 1332 e. Antiochiai Szt Margit tiszt. sztelték. A törökök 1683: elfoglalták. Mai Nagyboldogassz. tp-át 1786: építették. Kegyura 1880: Zichy Ferenc gr. Anyakönyvei 1626-tól. Anyanyelve 1840: m., ném.; 1910: m., szl.; 1940: m., szl., ném. - Lakói 1910: 2781 r.k., 1 g.k., 1 g.kel., 38 ev., 8 ref., 168 izr., össz. 2997; 1940: 4482 r.k., 7 g.k., 1 g.kel., 99 ev., 26 ref., 110 izr., össz. 4725; 1991: össz. 5874, m. 2715 (46,22%); 2001: össz. 6078, m. 2340 (38,50%). - Kat. sajtója: 1937: Plébániai Tudósító. **

Némethy 1894:71. - Gerecze II:660. - Schem. Strig. 1917:201. - Gyurgyik 2002.

Diószeg, Tuta (Bacău m., Moldva, Ro.): falu a Tatros folyó jobb oldalán, Tatrosvásártól DK-re. - Lakói székelyes jellegű csángó nyelvjárást beszélnek. Vsz. a 19. sz. elején keletkezett, bár van olyan föltevés is, hogy lakosai a 17. sz. 2. felétől a 19. sz. közepéig érkeztek. 1842: említik először, lakói a mai napig m-ul beszélnek, akik "nem tudnak értekezni magyarul nem tudó papjukkal, s így gyónni sem tudnak neki" (Domokos). Lakossága 1842: 274 kat., 1857: 257, 1898: 311 (m-ok), 1902: 364, 1929: kb. 675 fő (magyar). - A falu kezdettől fogva a szomszédos Tatrosvásár filiája. Tp-át 1866: építették a hívek. Az 1920-as években újat kezdtek, ez 1929: még befejezetlen. A régi tp-ból csak Szt Ferenc és Szt Antal szobrát vitték át az újba. H.P.

Lahovari V:669. - Lükő 1936:157. - Domokos 1979:1384; 1987:577.