Magyar Katolikus Lexikon > D > Dalmácia


Dalmácia (lat. Dalmatia, Delmatia, horvát Dalmacija): történelmi terület az Adriai-tenger keleti partján a Velebit-hegységtől a Kattarói-öbölig. Ter-e kb. 13.000 km². - I. Története. 1. római provincia. Őslakói az illirek. Kezdetben Illyricum része, melyért a rómaiak 156-tól ismételten háborúztak. Kr. e. 33: szervezték prov-vá, 27: a prov-k elosztásakor a szenátusé lett, de mivel a hegylakó →dalmaták ellenálltak, 11: átadták a cs-nak, kinek legátusa, Tiberius Kr. e. 9: és Kr. u. 6-9: hadjáratot vezetett ellenük. 10: Pannoniával egy időben szervezték prov-vá az adriai tengerpart Makedóniától Itáliáig, Lissus városától az Arsia (Istria) folyóig terjedő részét Superior Provincia Illyricum néven. Emellett élt a Delmatia név is. A consularis helytartót 2 légió támogatta, az egyik Burnumban, a másik Delminiumban táborozott, a helytartó székhelye Scardona. Közig-ilag a 3. sz. végéig néptörzsek szerint 3 ker-re osztották. Az élénk tengeri keresk. segítette a városok alakulását. Az 1. sz. végén Scardona municipium, Epidaurus (Raguza), Narona (Viddin), Salonae (~ főv-a), Aequum, s vsz. Jader (Zára) is kolónia volt. Diocletianus földarabolta ~t is, s D-i részét Praevalitana néven, Skodra (Scutari) főv-sal elszakította. Az új tartományhatár választóvonal lett a lat. ~ és a gör. Makedónia között. - Szt Páltól tudjuk, hogy tanítványai közül Titusz ~ba ment (2Tim 4,10). - 2. A népvándorlás során gótok, alánok és hunok, avarok, szlávok dúlták. 403: Alarik gót kir. foglalta el, 493: a K-i gót kirságé, 537: a bizánci birod-é, 610 k. avarok és szláv segédcsapataik szállták meg, s csak Zára, Trau, Spalato és Raguza kikötővárosok maradtak bizánci uralom alatt. 796: Erik friauli hg., Nagy Károly hadvezére Lovrannál legyőzte a tengermelléki avarokat, ~ elismerte Nagy Károly uralmát. 880 k. a horvát fejed. adófizetésre kényszerítette a délszláv városokat. 900: ~ elismerte II. Baszileiosz cs. fennhatóságát és ker. hitre tért, a cs. helytartó székhelye Zára. 1000: a velencei doge terjesztette ki uralmát a délszláv városokra és szigetekre, fölvéve a Dalmatiae dux címet. - 3. 1105-1433: Mo-hoz tartozott. 1105: Könyves Kálmán kir. nagy sereggel érkezett ~ba. Szebenikó, Spalató, Trau és Zára, majd 1106: a szigetek is behódoltak. 1108: Kálmán kir. ~ városainak szabadságlevelet adott, s elismerte szabad bíró- és pp-választási, ill. keresk. jogaikat. A horvát bán hatáskörét kiterjesztette a tengermellékre és ~ra. A tengermelléki bán (banus maritimus) irányította a közig-t, rendelkezett a szárazföldi és tengeri haderővel. Az 1. bán Keled ispán. Kir-aink fölvették a rex Dalmatiae címet. A bizánci császárság és Velence rövid időre többször elfoglalta, de a m. kir-ok visszafoglalták. 1115: Velence néhány várost meghódított, II. István visszaszerezte őket. Komnenosz Mánuel cs. (1143-80) kiterjesztette hatalmát ~ra, de halála után, 1181: III. Béla kir. visszafoglalta. II. András 1217: szerződést kötött Velencével, mely Mo-nak és ~nak Velence egész ter-én szabad keresk-et biztosított. Kereszteseinek 10 hajót bérelt Velencétől, hadai Spalatóban szálltak hajóra. 1241: a vesztes →muhi csata után IV. Béla családjával a Spalató melletti Klissza várába, majd a szigeten fekvő Trauba menekült. Kadon tatár serege elvonult Trau alól, ~ hű maradt a kir-hoz. 1244: IV. Béla békét kötött Velencével, Zára Velencéé, Spalató és É-~ m. maradt. I. Károly Róbert 1300. VIII: Spalatóba érkezett. 1311: Zára föllázadt Velence ellen, s a m. kir. oltalmába helyezte magát. 1322: Szebenikó és Trau föllázadt a subicsok ellen. Babonics János bán segítette a városokat, elfoglalta Almissát, Scardonát, Tinnint. 1324-28: I. Károly Róbert belső viszályai miatt ~ elveszett, de a vámok 2/3-át továbbra is a m. kir-nak fizette. 1345-től a dalmát városok sorra meghódoltak I. (Nagy) Lajosnak, aki 1352. X. 22: szövetséget kötött Genovával Velence ellen. 1357: Csuz János tengerparti bán seregeit Spalató, Trau és Zára magyarbarát polgársága segítette, meghódolt Szebenikó, majd Nona, Brazza és Lessina is. 1358. II. 18: a zárai békében Velence lemondott ~ról, Raguza "res publica" elismerte a m. kir. fönnhatóságát a hozzátartozó Kattaróval, Kurzolával és a kisebb szigetekkel együtt. Mo. tengerpartja a Recina folyótól a durazzói hercegségig terjedt, tengeri hatalommá vált. Megindult a tengeri keresk. Levante, a Balkán és D-Eu. kikötői felé, mely eddig Velence kiváltsága volt. Erős temgeri hajóhadat szerveztek, minek nagyobb részét ~ városai szolgáltatták, kisebb részét Zengg és Zára hajóépítő műhelyeiben a kir. építtette. 1358: az okl-eken föltűnik a katonai méltóságok között Cessanói Jakab tengernagy; ettől fogva ~ elvesztéséig szerepel az Amiratus maritimus regis Hungariae cím. Velence évi 7000 dukátot fizetett Mo-nak a szabad keresk. jogáért. 1381. VIII. 24: a →torinói béke megerősítette a →zárai békét: Mo. határa Durazzóig terjed, Velence adót fizet a szabad keresk. jogáért. Nagy Lajos leányát, Máriát 1382. IX. 17: kir-lyá koronázták, ~ városai hódoltak neki, megerősítették Raguza kiváltságait. 1385. IX. 12: a trónigénylő Durazzói Kis Károly nápolyi kir. Zenggbe érkezett. Horvát Pál zágrábi pp. támogatta trónkövetelését. 1386. VIII: Máriát és Erzsébet anyakirnőt elfogták, Novigrád várába vitték, s itt Erzsébetet megfojtották. 1387: Zsigmond kir. megerősítette a torinói békét, ~ városai hűségesküt tettek. 1396. XII. 21: a vesztes nikápolyi csata után Zsigmond hajóval Raguzába érkezett. 1411: a Velence  elleni szárazföldi hadjáratban Ozorai Pipo serege elfoglalta Friault, de Mettónál vereséget szenvedett. 1420: Velence meghódoltatta ~ városait. 1433. VI. 4: a →római békében ~ nagy része Velencéé; az É-i várak, a tengerpart, Veglia szigete és Raguza Mo-é. - ~ kisebb megszakításokkal 328 é. tartozott m. uralom alá. Városai érdekeinek ez jobban megfelelt, mint a velencei, mert Mo. biztosította önkormányzatukat és szokásjogaikat, vezetőiket maguk választhatták. Velence viszont kinevezte a kivétel nélkül velencei comest, rektort és proveditort, s korlátozta a szabad keresk-et. - 4. ~ 1433-1797: Velencéhez tartozott. A Mo-nak megmaradt részeken 1476-tól a →horvát-szlavón-dalmát báni címet ugyanaz a személy viselte.

1480: Frangepán János árulása miatt Velence védnöksége alá vonta Veglia szg-ét. Mátyás kir. viselte a ~ kir-a c-et, 1492: halálakor Raguzában gyászt tartottak. Magyar Balázs horvát bán kisebb sereggel partra szállt Veglián, de Velence hajóhada visszavonulásra kényszerítette. Raguza 1526 végéig adót fizetett a m. kir-nak. 1510 u. a török fokozatosan elfoglalta É-~ várait és a tengerpartot Zenggig, ill. Spalató és Raguza között. A Zára és Spalató közötti keskeny parti sáv és a szigetek Velencéé maradtak. 1508: jött létre a →cambrai-i liga Velence ellen. 1509: Both András horvát bán Fiumét a Habsburgok részére visszafoglalta Velencétől. A 16. sz: Raguza kivételével egész ~ a töröké lett. - 1685. III. 21: Velence a Habsburgok támogatásával ~ban török elleni hadjáratot kezdett. 1691. VIII. 19: a szalánkeméni győzelem után I. Lipót célja ~ visszaszerzése. 1718. VII. 21: a pozsareváci békében Velence részére kijelölték ~ határait. II. József →Pray György SJ-t bízta meg, hogy bizonyítsa a m. kirság ~ra való jogát. 1797. X. 17: a campoforniói békében a Habsburgok a m. szt korona jogán megkapták ~t Raguzával és Kattaróval együtt; megszűnt a velencei és a raguzai közt. 1805: Marmont fr. tábornok elfoglalta ~t, mely 1814-ig az Illyr kirság része, Laibach székhellyel. 1814-1918. X: ~ Habsburg örökös tart. 1848 tavaszán m. megbízottak tevékenykedtek Raguzában, Spalatóban és Zárában, a városok ol. lakossága csatlakozni szeretett volna Mo-hoz az 1802-es kir. leiratra hivatkozva, de szándékuk a hadi helyzet miatt eredménytelen maradt. Az 1868:30. tc., a "Mo., s Horvát-, Szlavon és Dalmátországok közt fennforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény" kimondja: az említett orsz-ok "egy és ugyanazon állami közösséget képeznek..." (1.§). A bán 1918. XI-ig a horvát-szlavón-dalmát bán c-et viselte. ~ címere (kék alapon 3 koronás oroszlánfej) Mo. középcímerében a bal felső részen van. 1915. IV. 26: a londoni titkos egyezmény ~t Olo-nak ítélte. - 5. 1918. IX. 10: a Saint Germain-i béke ~t a Szerb-Horvát-Szlovén Kirságnak adta. 1920. XI. 12: a rapallói szerződés Zára, Lusin és Cherso szigeteket meghagyta Olo-nak. 1941. IV-től ~ nagy részét ol-ok, 1943. IX-1945: ném-ek szállták meg és birtokolták. V: Jug-n belül Horváto. kapta vissza. 1990. XII. 23: Kattaró és környéke Montenegróé (Crna Gora). 1991. IV. 25: ~ a független Horváto. része. 1994: a még tartó polgárháború miatt határai nem véglegesek. - II. Közjoga és közigazgatása. - 1. ~ a m. közjogban. A korona kapcsolt része, az anyaországgal való teljes közjogi és közigazg. összeolvasztás nélkül dalmát bán, többször a horvát-dalmát-tengermelléki bán kormányozta. A városok a bán megerősítése mellett maguk választották elöljáróikat, Könyves Kálmán biztosította polg. és egyh. kiváltságaikat. Zsigmond korában követeiket az ogy-re is meghívták, ~ lakói a legmagasabb világi és egyh. méltóságokat nyerhették; pl. a raguzai Tolloci Matkó Nándorfehérvár kapitánya, testvére, Frankó szlavón, majd horvát bán, unokatestvérük, Jovan auránai perjel volt. A szokásjog szerint ~ban a városok élére comest választottak, akit a város érdekeinek védelméért díjaztak. Garai Miklós horvát-dalmát bánt pl. Arbe és Spalató comesszé választotta, ezért Spalató évi 300 aranyat fizetett. A városok élén a rektor állt. A 15. sz-tól 2 bírót, iudex rector, 'kormányzó bíró'-t és iudex maleficiorum, 'ítélő bíró'-t is választottak. Az utóbbi ált. jogvégzett, helybéli v. a pápai államból szerződtetett volt. A város ügyeit a rektor irányításával a tanács intézte. Garai Miklós horvát (1394-97) és horvát-szlavón (1397-1402) bán magával vitte ~ba Szepesi János zágrábi pp. titkos kancellárt, mint ~ kir. vikáriusát és iudex generálisát, aki ítélkezett Pago és Zára viszályában: Pago szigete önállóságot kapott, besorolták ~ kir. városai közé, ezért a kincstárnak évi 2000 arany Ft-ot, a comesnak 150 dukátot fizetett, köteles volt egy gályát harcra készen tartani és erődöt építeni. - Könyves Kálmán kir. még megelégedett a vámbevételek 1/3-ával, de a 13. sz-tól a városok már évi 2-3000 arany Ft-ot fizettek a kincstárnak, s 2-3 fölszerelt hadigályát tartottak készenlétben. - A 15. sz: Garai bán ~i városokból folyó jövedelme magasabb volt, mint mo-i birtokaié. Szerecsen János megszerezte Cherso és Ozero szigetek birtokát, Garai a 2 szg-ért elcserélte Tolna vm. birtokait. Zsigmond kir. főkegyúri jogát is átengedte Garainak, aki siklósi birtokának papját, →Siklósi Miklós OSA-t Ozero pp-évé iktatta. - 2. Velence uralma alatt a városok önkormányzata szűkült, az elöljárókat Velence nevezte ki, az adók egyre emelkedtek, a külkeresk-et Velence külön adó fejében engedélyezte, a helytartó székhelye Zára volt. - 3. A török hódoltság idején a pasa székhelye Klissza. 1718. VII. 21: a pozsareváci békében megállapították ~ szárazföldi határait. A Habsburgok örökös tart. ter-e 12.832 km². Legfőbb közig. hatósága a helytartóság, a helytartó Zárában székelt, 13 ker. kapitányság működött. A bíráskodást 33 járásbíróság, 4 ker., és a zárai föllebviteli tv-szék végezte. 56 kikötőben 68 vámhivatal működött. - 1900: 527.426 lakosából 83% r.k., 16% g.kel, 1% egyéb; 501.307 horvát, szerb (a népszámlálásban együtt szerepeltek), 16.000 ol., 2026 ném., 8093 egyéb. 1910: 646.062 lakosából 83% r.k., 16,2% g.kel, 0.9% egyéb; 96,65% horvát, szerb, 2,61% ol., 0.74% egyéb. - ~ a Habsburg birod. tanácsba 9 képviselőt választott. Tart. gyűlése 43 tagú volt: a zárai érs., 1 g.kel. pp., a birtokosok 10, az ipari és keresk. kamarák 3, a városok 8, a községek 20 küldötte. - Az ol-ok a városokban laktak, melyek igazg-át képviselőtestület irányította, a polgármestert választották. Zárának 1943-ig ol. képviselőtestülete volt. ~ ol. lakóinak döntő többsége 1943-45: Olo-ba menekült.  B.A.-H.Lá.

OL. Frangepán Oklevéltár I:33.097; 34.003. - Fejér György: Dalmatiae cum Regno Hungariae nexus. Buda, 1834. - Palugyai Imre: Dalmatiae cum Regno Hungariae nexus. Pest, 1851. - Századok 1888:523. (Pray György: Commentatio historica qua regibus Hungariae ius in Dalmatiam et mare Adriaticum) - Az Osztrák Tengermellék és Dalmácia Bp., 1893. (OMMI: VIII.) - Marczali 1896. - Akad. Ért. 1898. (Marczali Henrik: Az Árpádok és ~) - Kmetty 1905. - Deér József: A m-horvát államközösség kezdetei. Bp., 1931. - Miklóssy 1933. - Mályusz 1984. - Pecz I:520.