Magyar Katolikus Lexikon > D > Dózsa


Dózsa, Georghe Doja, 1949-ig Újfalu (Bacău m., Moldva, Ro.): plébánia Klézsétől D-re, a Szeret jobb partján. - Kós szerint a 17. sz. 2 felében székelyek telepedtek ide, korábbi neve (Újfalu) környezeténél fiatalabb településre utal. Első említése 1842. Nevét 1949 u. Dózsára változtatták. H.P.

Auner 1908:82. - Kós 1976:214. - Domokos 1979:1384, 1987:601.

Dózsa György (Dálnok, Háromszék, 1470 k.-Temesvár(?), 1514. júl. 20. k.): a róla elnevezett parasztháború vezére. - Székely származású vitéz. Nándorfehérvár lovastisztjeként tűnt föl, ahol 1514. II. 28: párviadalban megölt egy török harcost. Bakócz Tamás bíb. mint p. legátus Budán 1514. IV. 9: hirdette ki a keresztes hadjárat 1513. IX. 3: kiadott p. bulláját. A nemesi rangra emelt ~t IV. 24: korlátozott hatáskörrel kinevezték a törökellenes had vezérévé, de a rendes katonaságot, a kir. csapatokat és a bandériumokat nem rendelték alá. Az is kétséges, hogy ~ a pesti keresztes táboron kívül más keresztes hadaknak parancsolt-e? Kétségtelen azonban, hogy a pesti tábor volt a legnagyobb, ez volt az egész Alföld kereszteseinek gyűjtőhelye. A török elleni háborúra szerveződő keresztes sereg toborzását Bakócz - látva a hatalmas társad. feszültséget - V. 15: betiltotta, de későn: a keresztes seregből fölkelő parasztsereg lett, mely az úri hatalom fölszámolását tűzte ki céljául (→Dózsa-féle parasztháború). V. 18: ceglédi beszédében és kiáltványában ~ a fönnálló rend megdöntésére szólította föl seregét. A véres összecsapásokban bővelkedő fölkelés során a parasztsereg vezére kétségkívül ~ volt, ki nem csekély szervezési és hadvezéri tehetségről tett tanúbizonyságot. Végül Temesvárnál csatát vesztett, sebesülten elfogták, és a fölkelés leverése után különösen kegyetlen módon végezték ki. A források szerint a kínzásokat ~ rendkívül keményen viselte el. B.A.

Márki Sándor: ~. Bp., 1913. - Féja Géza: D. Uo., 1939. - Barta-Fekete Nagy 1973.