Magyar Katolikus Lexikon > D > Dániel könyve


Dániel könyve, Dán: protokanonikus, görög részeiben deuterokanonikus ószövetségi prófétai könyv, a 4. a →nagypróféták sorában. - 1. Helye a szentírási kánonban. A héb. kánonban protokanonikus részeit az egyéb iratok közé sorolták. Deuterokanonikus részei: Azarja imája (3,24-45), a →három ifjú a tüzes kemencében (3,51-90) és megmenekülésük tört-e (3,46-50), a Zsuzsannáról, Bélről és a kígyóról szóló részek (13-14. f.) Az egyh. hagyomány ~ egészét sugalmazottnak tekinti. - 2. Nyelve. A protokanonikus kv. egy része (2,4-7,28) arámul maradt fenn, a többi része héb. A deuterokanonikus részek csak gör-ül maradtak fenn, de nem kétséges, hogy arám, ill. héb. eredetire vezethetők vissza. - 3. Keletkezése. Mivel a látomásokat egyes szám első személyben írták, mind a zsidó, mind a ker. hagyomány Dániel próf-nak tulajdonítja. A nyelvészeti adatok szerint mai formájában (protokanonikus rész!) IV. Antiokhosz (ur. Kr. e. 175-164) korában keletkezett. Innen érthető, hogy Sir 44-49: nem szerepel (ez Kr. e. 180-ból való), de vsz., hogy bizonyos részei korábbiak, a Babilonba hurcolt zsidóság körében születtek. - 4. Tartalma. A protokanonikus kv. 2 részből áll. Az 1. rész életrajzi-történeti (1-6), a 2. apokaliptikus jellegű (7-12). A 2. és a 4-6. f. főszereplője Dániel, a 3. f-é Sadrak, Mesak és Abednegó. Az apokaliptikus részben maga Dániel számol be egy álomról (7) és 3 látomásról (8; 9; 10-12). A deuterokanonikus részek betoldások (13: megmenekülés a szorongatott helyzetből egy gyermek révén; 14: Bél papjainak leleplezése és a nagy kígyó elpusztítása). - 5. Műfaja. ~ben gyakoriak a bölcsességi irodalomra (→bölcsességtanok) jellemző kifejezések. Az 1-6. f. érdekfeszítő elbeszélés, teleszőve tanító részekkel. A 7-12. f. az →apokaliptika műfajához tartozik. **

BL:244.