cursus leoninus: ritmikus prózai alakzat, a 3-14. századi liturgikus és szónoki szövegek mondatzáró formuláinak - az utolsó szavak 2 hangsúlyos szótagja között 2 vagy 4 (ritkán 3) hangsúlytalan szótag - középkori elnevezése. - Legszebb példái Nagy Szt Leó pápánál találhatók, innen a név. Alapformái: ~ planus (perdúcant aetérna); ~ tardus (cóncede propítius), ~ velox (exhíbitum reputábo). A lit. lat. szövegeiben megfigyelhető. Szövegkritikai munkánál is támpont lehet. **

LThK III:110.