Magyar Katolikus Lexikon > C > csomó


csomó: bonyolult szalagfonadékot ábrázoló díszítőminta. - Eu. pogány népei bajelhárító, a gonosz szellemekkel, ördögi erőkkel szemben védő jelnek tartották. Átkerült a kelták, ném-ek és normannok korai ker. műv-ébe kőfaragványokon (még kereszten v. feszületen is) v. kv-ek díszítésében, Ker. módon átértelmezve arra utal, hogy a Megváltó mintegy gúzsba kötötte a sátánt (vö. 1Jn 3,8; Zsid 2,14; Jel 20,2). Látható sík felületen v. szoborszerű kidolgozásban (Merseburg, Tamás-tp., É-i kapu, 1200 k.). Annak jeleként is értelmezik, hogy az örödögöket egymással vívott harcuk köti össze. Szt Bonifác betiltotta a ~ alkalmazását, mert a pogány germánok mágikus erőt tulajdonítottak neki. A kk-ban csak a ciszt-ek használták. Ha kereszttel kombinálták: Krisztus megoldja a világot megkötő csomókat értelme van. - Kiderítendő még, hogy van-e kapcsolat a ker. ~ ikgr. jelentése és az azték ~írás, a quipu között. M.M.

Bogyay, Tamás: Zum Problem der Flechtwerksteine. Wiesbaden, 1957. - Sachs 1980:214.