Magyar Katolikus Lexikon > C > csikorgófű


csikorgófű, csikorka (lat. graciola officinalis): a tátogatófélék (Scrophulariaceae) családjába tartozó, mocsárréteken, mocsarakban, iszaptársulásokban és szikeseken előforduló, fehér v. pirosló virágú évelő növény. - Szívserkentő, epe-, has- és vizelethajtó forrázatát vese-, hólyag-, reumás és ízületi bántalmak ellen használták; ma főként az állatgyógyászatban alkalmazzák. A népnyelvben ma is élő nevei: kegyelemfű, istenharagja, istenkegyelme a kk. lat. nevekre vezethetők vissza (pl. gratia Dei, herba angelica, herba bona, herba diabolica; az utóbbi m. megfelelője az istenharagja). A kk. értelmezés szerint a ~ a rossz szellem, a rontás, a kárhozat jelképe; vsz. azért, mert termőhelyét a gonosz szellemek lakóhelyének tartották. Az istenkegyelme, kegyelemfű elnevezés hátterében a gyógyhatás lehet. S.J.

Rápóti-Romvári 1972:95. (s.v. csikorka)