🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > csalogány
következő 🡲

csalogány, fülemüle: a verébszerű madarak rendjébe, a rigófélék (Turtidae) családjába tartozó nemzetség; kb. 25 faja él Európában. - Mária-képeken és a mennyország ábrázolásain a lélek örök boldogság utáni vágyának megjelenítője. Éjjeli éneke miatt a szeretet és a vágy jelképe is (vö. Én 5,2-8). **

KML 1986:65.


csalogány: a fülemülék, főleg a nagy fülemüle népies neve. – Mo-on a közönséges fülemüle (Luscinia megarhynchos) általánosan elterjedt, gyakori madár, bokros erdőszéleken, ligetekben, parkokban fészkel. – A nagy fülemüle (Luscinia luscinia) nemrég még költött a felső Tisza ártéri erdeiben. Amikor ezeket a fűz-nyár ligeterdőket kiírtották, mint fészkelő eltünt. Ma csak őszi-tavaszi átvonuló. A fülemüle vonuló madár, augusztus-szeptemberben indul Afrika felé, ahonnan április első napjaiban tér vissza. A hímek rendkívül változatos, csattogó éneke egyike a legszebbeknek Eu-ban. Éjszaka is énekel. A tojó a fészket a talajon, facsemete tövében, bokor alatt, fatuskó védelmében építi. A többnyire 5 fióka 13–l4 nap alatt kel ki és ugyanennyi idő alatt el is hagyják a fészket. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel táplálkoznak, az őszi vonulás idején kevés bogyót is csipegetnek. A fülemüle védett, a nagy fülemüle fokozottan védett. – Lásd MKL II:360. S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.